A gyász Franciaországban, a férfikézilabda-világbajnokságon is jelen volt a magyar szívekben. A dánok elleni nyolcaddöntő előtt játékosaink szokás szerint a szívükre tették a kezüket a Himnusz alatt, de ezúttal nem énekeltek, hanem lehajtott fejjel gyászoltak, majd közvetlenül a meccs előtt összekapaszkodva emlékeztek az egész nemzetet megrázó olaszországi tragédiára.
A magyar válogatott elszántan lépett pályára, az olimpiai bajnok dán csapat kényelmesen.
A mieink valahol lélekben régóta erre a csatára készültek, sejteni lehetett, hogy Nagy Lászlót – és a bokáját – erre a meccsre jegelték egész héten, a csoportmeccsek alatt.
Nagy ott volt a pályán, a védelem tengelyében, a védelem pedig átlagon felül működött. Az első tíz percben két gólon sikerült tartani a dánokat, negyedóra után sem jutottak négynél többre, közben a magyarok irányították a játékot. Niklas Landin, a világ talán legjobb kapusa semmit sem tudott kezdeni Lékai Máté gyors lövéseivel, Juhász Ádám hozta a maga bátor játékát, egyebek között saját labdaszerzése után talált be, Bodó Richárd vízfakasztó bombái ezúttal megtalálták a hálóba az utat, miközben Mikler Roland átszellemülten védett, és ezúttal végre megint jól. A félidőig több mint kétszer annyi lövést fogott, mint Landin.
Mikkel Hansen húsz perc alatt öt gólnál tartott, a meccs egyharmadánál érték utol az olimpiai bajnokok a mieinket. De sikerült megújulni, Ancsin Gábor bevágott messziről két olyat, amilyet csak ő tud.
Lékai Máté kifigyelte a mezőnyben bóklászó Landint, és mellette a félpálya közeléből lőtt gólt.
A félidőig egyszer sem vezetett Dánia, 13-12 volt ide a szünetben, úgy, hogy Hansen lőtte a tucatnyi dán gól többségét, hetet. Rajta kívül a szélről voltak veszélyesek a dánok, ezt pontosan tudtuk is róluk, de viszonylag kevés helyük volt áttörni a magyar védelmet, Xavier Sabaté és csapata – a katalán trénertől megszokott módon – nagyon felkészült ugyanis az ellenfélből.
Két Balogh Zsolt-gól nyitotta a második félidőt. Heteslövéseknél Landin már okozott nekik bajt, a Kiel kapusaként a szegediekkel bánt el, most Harsányi Gergelynek és Juhász Ádámnak gyűlt meg vele a baja. Bánhidi Bence után az így is emberfelettit nyújtó Juhász Ádámot is úgy állították ki a tunéziai bírók, hogy valójában semmit sem csinált.