Turi György: Eddig egy halálra ítélt elképzelés uralkodott

A szövetség új alelnöke szerint mostantól a szakma fogja előrevinni az úszósportot az eddigi menedzserszemlélet helyett. Interjú.

– Január óta ön komoly szaktekintélyként azért nem nagyon hallatta a hangját ez ügyben.
– Így van, de nem is volt célom, hogy az én személyem előtérbe kerüljön. Igyekszem a tapasztalataimat és a tudásomat a sport szolgálatába állítani.

– Az már körvonalazódik, hogy mit csinál majd szakmai alelnökként? Sós Csaba lapunknak adott interjújában azt mondta, nem nagyon emlékszik olyanra, amit szakmai alelnökként tett, de kapitányként nem.

– Én sem fogok mást csinálni szakmai alelnökként, mint edzőbizottsági tagként. A mostani változás lényegét abban látom, hogy a szakma fogja előrevinni az úszósportot az eddigi menedzserszemlélet helyett. A kormány hatalmas pénzeket tol a sportba a taó és a kiemelt sportágak támogatási rendszerén keresztül, ennek a helyes elosztása feladatként tehát a szakmára hárul, amelynek legfőbb pillére pedig a sportolók mindennapjait meghatározó edzőbizottság. Ennek a vezetését vállalta Sós Csaba, de ugyanezt a feladatot fogom én is csinálni „nagyban”: minden szakmai kérdésben konszenzusra van szükség, azt fogom segíteni. Bármely klub megkeres engem, akkor a személyiségemet és a klubhovatartozásomat félretéve a tudásomat a szolgálatába kell állítanom.

– A panaszokat akkor is meg lehet hallani, amikor adott esetben bilincs formájában teszik az asztalra? Ön „öt centiről” követte a vasárnapi közgyűlés botrányos pillanatait.
– Nézze, nem egy ilyet láttam már a nyolcvanas évek eleje óta, és nem könnyű emberekkel. Széchy Tamás sem volt finom lelkületű ember. Török Ferenc is vitatkozik a MOB-ban, és mennek a peres ügyek. Olyan sok érdek ütközik mindig, hogy óhatatlanul megjelennek különböző vérmérsékletű emberek. Azért nézzük meg, kik szerepelnek annyit ilyenkor: olyanok, akik az úszás szempontjából nem meghatározó személyiségek.

Ne beszéljünk mellé! 1,7 milliárd forintnyi állami pénzről, a szponzori bevételekkel együtt durván kétmilliárdról van szó, felbukkantak olyanok, akik úgy gondolják, ebből nekik is sokkal több jár. Ilyen nincs, először adni kell, eredményt kell felmutatni.

A MÚSZ-nak nem az a célja, hogy mindenkit eltartson, hanem hogy a jót segítse klasszissá válni. A többi a szabadidősport területére tartozik.

– Ettől még lehet igaza a debreceni Hornyák Viktornak vagy a szentendrei Tóth Istvánnak egyes kérdésekben. A kritikai észrevételeik több esetben jogosaknak tűnhetnek, mondjuk a szövetség működésének átláthatósága terén.
– Mindkettejükkel beszéltem már, Hornyák Viktorral többször is. Kimondom: ha nem ebben az agresszív tempóban mondaná az észrevételeit, biztos jobban meghallgatnák. Hogy nem megfelelő tárgyalási módot választ, saját magával is kitol. Feljelentgetésekkel nem fog előrébb menni az úszósport.

– Az ön klubja, a Kőbánya SC ékköve most Késely Ajna, aki 15 évesen korosztályának abszolút világklasszisa. Talán kijelenthetjük, kifacsarta magát a nyáron. Hogyan tud dolgozni vele most ősszel?
– A Jóistennek nagy kegyeltje vagyok. 1982-ben, amikor életem első csoportját megkaptam edzőként, ott volt benne Egerszegi Krisztina. És ha végignézek az azóta eltelt évtizedeken, mindig volt nálam egy Egerszegi, egy Güttler, egy Kovács Ági, egy Batházi, egy Cseh Laci, egy Risztov, egy Szilágyi Lilu. Mindig valakit elém tett a Jóisten. Nyolc olimpián voltam zsinórban, és mindegyiken jött az eredmény. Nem az én „hihetetlen tudásomról” van szó! A rendszer termeli ki állandóan a tehetségeket. Ha az ember tisztességesen bánik a versenyzőjével, és kölcsönös a bizalom, akkor pofonegyszerűen megy minden.

– Tehát Késely Ajna: munkába állt már újra? Korábban lehetett arról hallani, hogy a gyorsúszás mellett felveszi a repertoárba a vegyest is, amihez leginkább mellen kell versenyképesebbé válnia. Akár már a decemberi rövid pályás Eb-n is megmutathatja új tudását?
– Nem indul a rövid pályás Európa-bajnokságon. Ajnának „Grand Slamje” volt a nyáron; az ifjúsági-Eb-n az idén hét számban indult, hat aranyat nyert. Utána az ifjúsági országos bajnokságon jó szívvel elindult tizenhárom számban. Aztán felnőtt-vb és ifi-vb, mindezt 15 évesen, úgy, hogy közben jól érezhetné magát a családjával, nyaralhatna, fagyizhatna. Ez már a második szezonban marad ki neki.

Minden nagyobb versenye után láttunk rajta ürességet, ami után nagyon nehéz továbbmenni. Már látjuk, nem szabad kiégetni őt. Egy hónap szabadságot kapott, de nem bírta ki, most is itt úszik mögöttem, napi egyszer egy órát engedem, stopperóra nélkül.

Olyan szép volt a nyári teljesítmény , nem szabad kockára tenni. Jövő nyáron a felnőtt-Eb-n pedig már komoly célok lesznek, 400 gyorson Kapás Boglárka mögött a harmadik az európai ranglistán. Ajna fejlődési görbéje jelenleg igen meredek, most még eretnekség ilyet mondani, hogy Hosszú Katinka legyőzése a cél, de a magyar bajnokságon ez a pici kislány egy versenyszámban mind Kapás Bogit, mind Katinkát megelőzte. A kérdésre visszakanyarodva: egy jó mellúszással döntőt fog tudni úszni felnőttvilágversenyen. Egerszegi Krisztina korosztályos időeredményeit már előzi, és agyban is fantasztikus.

Félve, de kimondom, hogy a jövő évi Európa-bajnokság éremesélyese.

– Egy ország kíváncsi a titokra: „Késeli”, „késej” vagy „késeji”?
– Jével kell mondani, vagyis „késej”.

– Nyilván Ajna sem lesz nyugdíjas koráig a Kőbánya SC úszója. „Elengedős” edző ön? Gondolok az ő jövőjére, de akár másokra is, akik korábban távoztak öntől.
– Igen. Amikor Laci (Cseh László – a szerk.) 16 év után elment, de főleg a fiamként kezelt Bernek Péter távozásakor

Gyárfás Tamás azt tanácsolta, hogy olvassam el A kaukázusi krétakört.

Abban benne van, hogy ha az anya olyannyira szereti a gyerekét, akkor jobb körülmények közé elengedi. Most már én is ilyen vagyok. Ha azonban látom, hogy egy tanítványom a vesztébe rohan, az bánt.

– Az ifjúsági olimpiai bajnok Szilágyi Liliána ilyen? Három edzőt „fogyasztott el” nagyon rövid idő alatt, most Brazíliában próbál szerencsét egy sztáredzőnél.
– Sajnos nincs jó érzésem vele kapcsolatban. Az édesapja kemény kézzel fogta, várható volt, hogy Lilunál robbanás lesz. Most hirtelen kikerült a búra alól, nem biztos, hogy a legjobb döntéseket hozza. Nem mehet már amerikai egyetemre sem, nehezen tud olyan klubot találni, ahol megbecsülik. Meglátjuk.

– Kit engedett el igazán nehezen?
– Cseh Laci esetében tudtam azt, hogy kell a megújulás. Megszokássá vált a kapcsolatunk, nem tudtam újat kitalálni, már sok volt az arcom, a leheletem, a látásom. Nekem persze mindig jön új, nekik, a sportolóknak egy pályafutásuk van, nem hibázhatnak.

– Ha már így végigmegyünk az úszókon, mondja el, az ön olvasatában mi történik Hosszú Katinka körül. A szövetségben azt rebesgetik, az Iron Aquatics már rég a MÚSZ „feje fölött” van, a minap Shane Tusup egy interjúban pedig arról beszélt, az edzők „cserben hagyták a sportolókat, tönkretették őket”. Hová vezet ez?
– Hogy mit mondanak és hogy kommunikálnak, az az ő dolguk. Egyet mondok: Hosszú Katinka kiváló úszó, a magyar úszósport legjobbja. Bizonyos tekintetben oda kell figyelni a véleményére.

– Akkor is, ha ehhez egészen különleges közlési formákat választanak?

– Szerintem nem rossz Katinka stílusa. Shane Tusup pedig egy fiatal, törekvő, tehetséges ember, más kérdés, hogy miben az és miben nem.

A feleségén keresztül meg tudta mutatni a kvalitását, de ahhoz, hogy ilyen arányban beleszólhasson a magyar úszósport életébe, több tapasztalatot kell szereznie, illetve más versenyzőkön is bebizonyítania, hogy működik, amit kitaláltak. Nem szabad elmennünk mellettük, de nem biztos, hogy csak az ő módszerük működik. Egerszegi öt vagy Darnyi négy olimpiai aranya sem „kutya”.

– Wladár Sándor újdonsült úszóelnök a megválasztása előtt lapunknak adott interjújában utalt arra, hogy a magyar edzői karnak több külföldi mintával kellene megismerkednie. Arról beszélt, hogy Sós Csaba „kinyithatná a világát, amit az egyetemen felépített”. Mit gondol erről?
– Ön ezt így vette át valahonnan, de nincs így.

– Wladár Sándor szó szerint így mondta nekem. Ön úgy ítéli meg, hogy a magyar úszósport szakmai vezetése megfelelően lépést tart a nemzetközi trendekkel?
– Sós Csabáról volt szó most. Azt gondolom, hogy ami az ő feladata szövetségi kapitányként, annak maximálisan eleget tud tenni. A szakmát az edzők űzik a műhelyekben, nekik kell lehetőséget adni arra, hogy tudják képezni magukat. Erre is jó a Sós Csaba által összehozott edzőbizottság. Mindenkiből azt kell kivenni, ami a legjobb.

– A múltban többen Turi-műhelynek titulálták a Kőbánya SC-t, ön azonban minden esetben korrekcióval élt, és Kiss László-műhelyet említett. Mi van Kiss Lászlóval?
– Alapdolgokat tisztázzunk! Az ember oda nem piszkít, ahonnan eszik. Nem felejtheti el azokat, akik elindították az életben. Vannak olyan tettek, amelyeket akármilyen szelek fognak fújni, soha nem fogok elfelejteni.

Nyeretlen huszonéves tacskó voltam, amikor Kiss László idevett magához, és egy életre elég útravalót adott nekem. A kőbányai uszodát „kommunista szombaton” építettük az ő vezetésével,

és mindig azt mondta, hogy ezt magunknak építjük. Mára teljesen kivonult innen is. Megjegyzem, ma már ez a leggyengébb uszoda az országban, ha az eredményekhez viszonyítjuk, egy vicc az egész. Kiss László nyugdíjaséveit éli most, lábteniszezik, fürdőbe jár, zsugázik, pihen, kirándul, pecázgat a Balatonon. Van élet az úszás után is.

– A sportvilág önt régen indulatos embernek ismerte, most nem tűnik annak. Mi történt önnel? Természetesen a külső átalakulására is vonatkozik a kérdés, hisz látványosan lefogyott a közelmúltban.
– Ez nagyon lényeges kérdés! Minden innen indul ki. Amikor elmentek innen versenyzők, és elkedvetlenedtem, sajnáltattam, el is eresztettem magam. Aztán jött ez a kislány (Késely Ajna – a szerk.) Rájöttem arra, hogy ilyen kinézettel nem lehet dolgozni, a meleg égövi edzőtáborban elhányják magukat a sportolók a látványomtól. De igazából már

Liluval kezdődött. Neki is voltak súlyproblémái, amikor nálam volt, és én azt mondtam: példát kell mutatnom!

Ledobtam 56 kilót egy év alatt.

– Ez hogyan sugárzott át a stílusváltására?
– Innen indult a személyiségem megváltozása. A vérnyomásom alacsonyabb, nem vagyok olyan hirtelen haragú.

– Mire a legbüszkébb az elmúlt negyven évben a sport terén?
– Ha konkrét eredményeket mondanék, azt kértem volna a fotóstól, hogy menjünk oda ahhoz az öt poszterhez, amely 16 olimpiai érmet takar. De nem erre vagyok a legbüszkébb, hanem arra, hogy ezen sportolók 99 százalékával a mai napig jó viszonyban vagyunk. Hogy Egerszegi Krisztina az én tanítványom mentora, hogy Risztov Éva elment és visszajött hozzám, és hogy a volt tanítványok gyerekei és lassan unokái is itt szaladgálnak Kőbányán. Hálás vagyok, hogy megélhetem ezt.

– Mit tekint még feladatának?
– Az asztaltól időben fel kell tudni állni. De most nem beszélhetek a végről, mert van egy tanítványom, aki amíg igényli, addig fogok dolgozni. De nem mindenáron kell görcsösen ragaszkodni dolgokhoz. És hagyni is szeretnék magam után még valamit: ennek az uszodának az alapjait 38 éve mi raktuk le. Most itt a lehetőség, hogy a Kőbányai Úszóakadémia egy új uszodában öltsön testet.

Egy világszínvonalú komplexum épül, a kormány 2,5 milliárdot már beleölt.

A távlati tervek között szerepel egy alapítványi iskola is. A szalag átvágásánál még szeretnék ott lenni. A Kőbánya díszpolgára címem csak egy hangzatos dolog.