– Megint véget ért egy időszak a Magyar Úszó Szövetségben. A január óta regnáló elnököt, Bienerth Gusztávot elsöprő többséggel küldte el a közgyűlés, amelyen ön a MÚSZ második, most néhány hétig első embereként szinte fel sem szólalt, amikor meg két alkalommal igen, akkor kiábrándult hangon beszélt – mégis megtapsolták. Mit érez most?
– A közgyűlésen én általában nem akarok hozzászólni. Ez egy nagy család. Mindenki ismer mindenkit. Azt is tudja mindenki, nagyjából mikor milyen döntésre lehet számítani, és mindenki tudja, hogy én is tisztában vagyok ezzel. Amikor viszont úgy érzem, „mellémegy a dolog”, vagy valaki a közgyűlésben túlszerepeli magát, vagy irreális, amit mond, akkor nehezen tartom magamban, most is volt ilyen.
– A közelmúltban többször kiállt az elnök mellett. Hátralépésnek tartja, ami történt?
– Nézze, én hálás vagyok neki.
– Szárnyra keltek olyan pletykák, hogy ön szavazott egyedül az elnök maradására Bienerthen kívül.
– Nem, én nem vagyok szavazó, de ha az lettem volna, nyíltan rá szavaztam volna. Engem ő nevezett ki, ezért az életem végéig hálával tartozom neki. Ugyanakkor a magam részéről sajnálom, hogy az erőviszonyok így alakultak, illetve hogy egyes dolgoknak olyan lecsengésük lett, amilyenből a tagságban olyan érzések alakultak ki, hogy túlnyomó többséggel így döntött.
– Hol fordult meg a bizalom Bienerth elnökkel szemben? Nagy támogatottsággal látott munkához hét hónapja.
– Nehéz megnevezni ezt a pontot, mert azért legyünk tárgyilagosak: amikor kinevezték, még a székébe se ült le, már öt nyíl benne volt. Azonnali hatállyal össztűz alá vették. Nem akarok személyeskedni, nem akarok ebbe belefolyni, de ez nem hagyományos székfoglalás volt így. Ráadásul őt is visszatartotta sok minden a habitusából eredően, valamint azért, mert jött az úszó-világbajnokság. Mondta, hogy voltak rossz döntései, nyilván ő tudja, hogy melyek voltak azok, de együttesen gyúelegyet hoztak létre.
– Amikor sportági legendák álltak ki azért Székely Évától Darnyi Tamáson át Risztov Éváig, hogy változás kell a MÚSZ-ban, akkor sem bizonytalanodott el abban, hogy helyes Bienerth mellett állni?
– Jó, hogy ezeket a neveket említi, mert ők nem is ismerik az elnököt, és nem is dolgoztak vele együtt. Hallomásból tájékozódtak, persze nyilván nem egy helyről, ezért nem is lehetett véletlen, hogy úgy gondolkodtak, ahogy. Bienerth Gusztáv nekem teljes függetlenséget adott szakmai kérdésekben, ezért fájó volt mindezt átélni.
– Utólag persze balgaságnak tűnhet arról beszélni, hogyan kellett volna a dolgoknak történniük Gyárfás Tamás távozása után, de ön mit gondol: hol siklott ki az úszószövetség vonata? Konkrétabban: okos döntés volt egy kívülálló embert az úszósport élére berakni?
– Nem berakták, hanem mi választottuk, akkor is, ha tudjuk, kik támogatták, és honnan jött (az Orbán-kormány turisztikai kormánybiztosaként az úszásban jelentéktelen Ferencváros jelöltjeként indult – a szerk.). De tudni kell, hogy a korábbi elnök mérhetetlenül erős karizmája és kapcsolatrendszere miatt nem nagyon volt ember, aki vállalta volna a szerepet. Lehet, hogy ez történelmi szerep volt, és ennyit engedett a történet – valakinek el kellett vállalnia. Biztos volt, hogy aki jön, masszív céltábla lesz.
– A következő két hét elegendő lesz arra, hogy kiálljon olyan jelölt, akire nem rontanak rá azonnal?
– Igen, határozottan mondom.
– Három név van az asztalon: Czene Attiláé, Wladár Sándoré és a kakukktojás, mert nem sportági legenda Sárdi Ákosé. Közülük kerülhet ki az új elnök?
– Szerintem kettejük közül. Őszintén mondom, Sárdi Ákos a másik kettővel szemben nem erős jelölt. Azt, hogy vannak ambíciói, tiszteletben kell tartani, de valószínűleg a két olimpiai bajnok közül lesz valamelyik a befutó. Mindketten köztiszteletben állnak a sportágban, és én is szívesen dolgoznék együtt mindkettejükkel.
– Pillanatnyilag ön a Magyar Úszó Szövetség vezetője. De mi lesz azután? Szövetségi kapitány lenne, vagy maradna a Bienerth Gusztáv által kreált csúcspozícióban?
– Szövetségi kapitány lennék. Hogy mi olyat tettem szakmai alelnökként, amit nem kapitányként tettem, nem is tudom megmondani. Egy kézben volt a szakma, kísérlet volt, nem ment.
– Nyugodt légkört remél? Fél év után csillapodtak a kedélyek az úszócsaládban?
– Azért nem egy konkrét okból alakult ki a nyugtalanság. Ok volt, hogy a Magyar Államkincstár még annál is később küldte a pénzt, mint ahogy szokta. Február-márciusban már edzőtáborba megyünk, az első fél évben elköltjük a költségvetés 70-80 százalékát, közben április előtt sosem kapunk pénzt. Az idén május végére, talán június elejére csúszott a folyósítás, és mindenütt csak a negatív felhangok voltak, pénz meg sehol. A kettő együtt sok embert „nem tesz barátságossá”.
– A világbajnokságot lezáró éjszakán ön adott nekünk egy hosszabb interjút, amelyben „két erős ember” háttérben folyó harcát említette a Bienerth Gusztáv körüli konfliktus mozgatórugójaként. Nem mondta ki, de sokan úgy gondolják, hogy Bienerth Gusztáv elődje mozgatta a szálakat. Most, hogy nincs Bienerth, ennek a harcnak vége lesz?
– Nem vagyok benne biztos, csak nem ezen a terepen fog zajlani. Ez az én feltételezésem, bár tévedhetek. Csak viszonylag ritkán szoktam ilyenben.
