– Amikor múlt héten egyeztettük a beszélgetés napját, a keddet javasolta, merthogy hétfőn járja a vidéki úszóklubokat. Hol tart?
– Csak szerdán megyünk Győrbe és Szombathelyre, de az elmúlt néhány hétben gyakorlatilag az összes magyarországi régiót végiglátogattuk. Egy kötetlen beszélgetés keretében elmondtuk, hogy mit láttunk problémának az elmúlt kilenc hónapban, és mi vezetett ahhoz, hogy a vizes világbajnokság után a Magyar Úszó Szövetség elnökségének hat tagja lemondott. Azért volt erre szükség, mert sokan csak a sajtóból tájékozódtak, olyan orgánumokból, amelyeknek nem állt érdekükben, hogy az úszásban nyugalom legyen. Ezeken a helyeken mindenhol bemutatkoztunk, és felfestettük a jövőképet.
– Kik a társai?
– Hárman voltunk. Egyikük Becsky András alelnökjelölt, a Debreceni Sportcentrum igazgatója, 220 embert irányít, széles palettán mozog, óriási szervezői tapasztalata van, jégkorongpálya és úszóstadion is tartozik alá. Másikuk Török Enikő, Gyulán edzősködik, saját sportklubot üzemeltet, hosszú évek óta az elnökség vidékdelegáltja, jól ismeri a vidék problémáit. Emellett orvos, mr-vizsgálatokat végez, diagnoszta. Önzetlenségére jellemző, hogy számtalan alkalommal részt vesz vidéki úszóbajnokságok szervezésében, levezetésében, akár mint versenybíró is. A harmadik Batházi Tamás
– nocsak, ismerős név! Van köze Batházi István Eb-aranyérmes úszóhoz?
– Igen, testvérek, de ő is sokszoros magyar bajnok, 2004-es olimpikon. Az ő legnagyobb értéke, hogy én ismerem az úszókat személyesen 2002–2003-ig, ő pedig mindenkit, aki az ezredforduló óta versenyzett vagy úszóvezető volt. Hogy mi kerülünk-e az úszószövetség élére, az vasárnap a rendkívüli közgyűlésen eldől. Én már a jelölést is nagyon nagy megtiszteltetésként élem meg.
– A jelöltlistákon semmilyen pozíció mellett nem szerepel Sós Csaba eddigi szakmai alelnök neve, de ő nyíltan bejelentkezett a szövetségi kapitányi posztra. Ha önt megválasztják, Sós marad a kapitány?
– Őt a szakma elismeri, ez a „road show” során jórészt ki is derült. Mint felnőttkapitány senki nem tud nála jobbat mondani. Mondták nekem Nagy József nevét [Gyurta Dániel nagy nemzetközi tapasztalattal bíró, más olimpiai bajnokokkal is dolgozott mellúszóedzője – a szerk.], tegnap felhívtam, nem vállalja, nem tartja magát alkalmasnak. Az utánpótlás-kapitány majd Petrov Iván lehet.
– Ezek szerint újra szétválasztaná a szövetségi kapitányi posztokat?
– Így van.
– Jut eszembe még az országjárásáról: Bienerth Gusztáv is ezzel kezdte télen, kilenc hónapig húzta.
– Az edzőket és a sportolókat nem kérdezte meg senki, hogy mi a problémájuk. Bienerth Gusztáv, úgy tudom, számos klub elnökével, városvezetőkkel találkozott, akik távolabb állnak a sporttól, de nem ők azok, akik az eredményeket szállítják, akik tudják, mi hiányzik még. A kommunikáció egyértelműen ilyen a sportág és a szövetség között. És a kifizetések is késtek.
– Sós Csaba szakmai alelnöktől úgy tudjuk, a Magyar Államkincstár késett tavasszal.
– Én nem egészen így tudom. Szabó Tünde sportállamtitkár asszonnyal beszéltem, ő azt mondta, azért nem jöttek időben a pénzek, mert a MÚSZ nem küldte el időben az igényléseket a szükséges igazolásokkal. Az egyébként Bienerth úrnak nagyon jó ötlete volt, hogy a szövetség képezzen áthidaló pénzügyi tartalékot azokra az esetekre, amikor egy-két hónapos csúszásokon kell úrrá lenni. Sokszor és sokan elmondták már, de Bienerth Gusztáv körül volt néhány ember, akik nem a sportból jöttek, és nem szerették az úszást, nélkülük az elnök talán még mindig hivatalban lenne. Közben olyan szakemberek voltak mellőzve, hogy azt nem is értem. Nem létezhet, hogy meghatározó edzőktől, versenyzőktől érkező beadványokra két hónap után sem válaszol a szövetség.
– Vasárnap megint korszakváltás jön – idén a második?
– A mostani közgyűlés azért is lehet példátlan, mert a jelöltlistán lévőket mind ismerjük.
– A legfeljebb kosárlabdás múltú Horváth Gergely Domonkost is?
– Őt nem, de rajta kívül mindenkit.
– Politikai jelöltnek tartja Horváthot? Úgy hírlik, kiváló kapcsolatai vannak „odafent”.
– Nem, egyáltalán nem, nagyszerű ember, de szerintem az, hogy a Hornyák-féle Széles-nevelőműhely jelölte őt, nem jó üzenet.
– Czene Attilát is mindössze egyetlen klub jelölte, a Széchy Tamás Sportiskola.
– Igen, de nem Hornyák Viktor klubja, amely mellett nincs támogatottság.
– Czene és ön között dől el ez a verseny?
– Örültem volna, ha több meghatározó, az úszósportból érkező egyéniség kerül fel a listára. Az bizalomkeltő, hogy sokkal többen jelentkeztek az elnökségbe, mint korábban.
– Akkor mondjon valamit a jövőképről!
– Olyan például biztosan nem lesz, hogy mondok valamit, és nem úgy lesz, aztán ön majd a fejemre varrja, mert én nem ilyen pali vagyok. Kicsit egyébként sok időt töltünk a múlttal, mert vannak zavaró körülmények, de minden ilyen perc a jövőből vesz el.
– De hát itt azért élő feljelentések vannak a Magyar Úszó Szövetségben történt állítólagos visszaélések miatt, ezekkel foglalkoznia kell.
– Öntsünk tiszta vizet a pohárba! A feljelentések jellemzően Bienerth Gusztáv ellen irányulnak, a tartalmukat illetően pedig majd az illetékes szervek döntenek. Mi azokról a dolgokról, amelyek miatt őt előveszik, semmit nem tudtunk, minden a fejünk fölött zajlott. Az első három hónapban még csak nem is gyanakodtunk, hogy a háttérben milyen szerződések köttettek a MÚSZ nevében. Ezek a szerződések ráadásul át sem mentek az ellenőrző testületen és az Emmin, egy fiókban elzárva voltak.
– Beszéljünk programelemekről! Több helyütt elmondta, hogy fő törekvése lesz a vízfelület-használati díj csökkentése. Milyen eszközöket vet be?
– Látunk egy problémát. Vidéken a taópénzek vízilabda körüli megjelenésével a pályabérleti díjak jelentősen megemelkedtek. Ezeket csak nagyon nehezen tudják kifizetni a klubok. Megoldást kell találni erre, a vízilabda három-négyszer akkora költségvetéssel működik, mint az úszás. Vannak beszélgetések, az egyik lehetséges megoldás reményeink szerint, hogy az úszás is bekerülhet a taó rendszerébe.
– Életképes lehet, ha arra gondolunk, hogy minden magyar családban van, aki úszik.
– Azt mondják, hogy a látványsport arról kell hogy szóljon, hogy egészségvédelem, rekreáció, egészséges társadalom. Igen, látványsport az úszás is, a vb-t kétszázezer ember nézte a lelátókon, és milliárdok a világban. Ha például a röplabda több pénzből gazdálkodhat, mint az úszás, akkor ott valami probléma van. Tényleg nem panaszkodnék, hisz rengeteg pénz áramlott a sportágba, de most is vannak aránytalanságok. Felborultak az árak és az értékrendek. Még egy dolgot csatolnék ehhez, mert fontos: ha egy tagszervezet pénzt kér és kap az infrastruktúrafejlesztési programból, és ebből az uszoda értéke növekedik, akkor úgy érzem, elvárható lenne, hogy a fejlesztési költségek egy részét számítsák bele a pályahasználati és belépőjegyek díjába, ez így korrekt.
– Milák Kristóf a közelmúltban lapunknak adott interjújában panaszkodott, hogy az érdi uszodában nincs rögzítve a rajtkő, ilyen szintű bajok vannak ott. Hozzátenném még, hogy világbajnoki ezüstérmesünk olyan uszodában kell hogy eddzen, ahol nincs 50 méteres medence. Ez rendben van így?
– Általános vélemény, hogy bizonyos versenyzőknek jobb 25-ös medencében edzeni, Cseh László és Németh Nándor is 25-ösben edz, a Tüskében is 25-ösben úsznak jellemzően, az 50 méteres medencében keresztben. És Verrasztó Dávid is, aki ha minden igaz, most igazol a Fradiba.
– Említette a Sport TV-nek adott minapi interjújában, hogy új tehetséggondozási rendszert is kidolgozna egy önnel felálló elnökség. Miért van erre szükség, és hogy nézne ez ki? Most mintha tele lennénk jó eredményekkel ifi- és felnőttszinten is.
– Nemcsak úszásban, de kajak-kenuban is elmondhatjuk, hogy ifi-Eb-érmekből több száz van. De mire eljutnak felnőttkorig ezek az érmesek, egyszerűen nagy számban tűnnek el. Keressük az okokat. Lehet, hogy a versenyzők túl vannak hajtva fiatalkorban, lehet, hogy csak nem figyelnek rájuk, a tehetséggondozással van gond, lehet, hogy a támogatási rendszer is ennek kedvez, és az is lehet, hogy nincs mellettük megfelelő sport-egészségtudományos háttér.
– Hosszú Katinka egyebek között pontosan ez utóbbit követelte Gyárfás Tamás korszakos elnökön másfél éve, mondván, már most nagyon le vagyunk maradva e téren.
– Ezért is lehetne jó Nagy József szerepvállalása, ő ugyanis olyan helyről jön, ahol van teljesítménydiagnosztika, táplálkozástudomány. Mi lemaradásban vagyunk ezeken a területeken. Ahová ő „beesett” Kanadában, ott az egyetemen volt csontkovács, élettanász, sportorvos és dietetikus, pszichológusról nem is beszélve. A világ sporttudománya gyorsvonat sebességével robog el mellettünk. Sós Csaba, akinek egyébként rendkívül nagy a tudása, e területen tanulhatna ezekből a rendszerekből is. Ki kellene nyitnia kicsit a világát, amelyet az egyetemen felépített.
– Lapunk úgy tudja, Sós Csaba képben van a nemzetközi szakirodalommal, most is fordítanak egy könyvet a TF-en. Nem így volna?
– De igen. Mondok egy másik példát. A Magyar Kajak-kenu Szövetség most pályázott 1,7 milliárd forint értékben egy új sporttudományos központra, és nyert. Az úszószövetség miért nem pályázik? Alkalmasnak kell lennünk a teljesítmény optimalizálására. Magyarországon jelenleg nincs olyan sportorvos, akit oda tudnánk állítani az úszóedző mellé, és segíteni tudna neki.
– Lehet azért valamilyen szerepe Nagy Józsefnek Magyarországon? Nem tudná rávenni valamire?
– Rá lehetne, az a tervem, hogy heti rendszerességgel ossza meg a tudását, akár úgy is, hogy az úszóvilág legfontosabb új szakcikkeit hozzáférhetővé tehetné az edzői kar számára.
– Nem ússza meg a katinkás kérdést: a Magyar Hírlapnak múlt héten azt nyilatkozta, hogy szeretné, ha az úszószövetség kaphatna Shane Tusup szakértelméből, és Hosszú Katinka, valamint a MÚSZ kommunikációja kicsit élénkebb lenne. Lát erre bármilyen reményt? Kizárólag a saját dolgukkal vannak elfoglalva. Be lehet őket vonni a vérkeringésbe?
– Mi megtettük a lépést. Valószínűleg lesznek igényeik, mi pedig majd meghallgatjuk. Az elmúlt kilenc hónapban nem emlékszem, hogy bármilyen kérés lett volna az Iron Corporation részéről a szövetség felé.
– Kapni enélkül is kaptak. Edzéslehetőség a Duna Arénában
– Azt nem tőlünk kapták, hanem feljebbről, zárójelben mondom. Katinka zászlóshajó, de nem róla szól a magyar úszás. 2020-ban ott fog állni a 100 méteres pillangóúszás tokiói döntőjében Milák Kristóf, még ott lesz az olimpián Hosszú Katinka is, és még reményeink szerint számosan. Persze azt is mondom, hogy tanulnunk kell tőlük, fel kell építenünk nekünk is számos úszót, ahogy Katinkát felépítették.
– Gyárfás Tamással milyen viszonyt ápol?
– Mindig is megfelelő volt, a kiegyensúlyozott szóval jellemezném. 1981 óta ismerjük egymást, ő akkor újságíró volt, én pedig a magyar úszósport egyik meghatározó alakja még három évig, szerénytelenség nélkül mondhatom. Hetente adtam neki egy interjút. Nyilván van neki véleménye rólam. Tamás érzésem szerint engem támogat, valamilyen szinten ez megtiszteltetés. De ez nem jelenti azt, hogy Gyárfás Tamás embere vagyok! Nézze, Gyárfás Tamás huszonnégy évig vezette ezt a szövetséget, mindannyiszor a tagszervezetek szavazták meg, tőlük kapott bizalmat. A mai eredmények szüretje az ő vetésének is köszönhető. Az ő vezetése alatt jött fel az a korosztály, amely most itt van. Elévülhetetlenek a magyar úszásban szerzett érdemei, úszóink fantasztikus eredményeket hoznak, ami szükségessé teszi, hogy a nemzetközi szövetség adjon meg minden lehetőséget úszóinknak a hazai és nemzetközi megméretéshez. Számítunk a nemzetközi kapcsolataira. A jó oldalát tekintve szeretnék tizedannyira jó vezető lenni, mint ő.
– Van másik oldal is?
– Hogy milyen vezetői attitűdjei voltak, azokat nyilván szeretném részben elkerülni. Ötvennégy éves vagyok, megértem ezt-azt.
– Vannak, akik a „kétszemélyes örök ellenzék”, vagyis a debreceni Hornyák Viktor és a szentendrei Tóth István megmozdulásai mögött most is Gyárfást sejtik. Hornyákra és Tóthra utalva ön is tett a minapi interjúiban utalást, hogy a „káoszt okozókkal” szemben fel kíván lépni. Érthető azért, hogy bizonyos visszaélések ellen fel kívánnak lépni, nem?
– Vannak olyan emberek, akik arra tették fel az életüket, hogy mindig megváltoztassák a meglévő rendszert. Ha sikerül nekik, akkor az új rendszert is meg akarják változtatni. Most azt tapasztalom, hogy óriási erőket próbálnak mozgatni, de kevés sikerrel. Hogy Hornyák Viktor mit akar, nem tudom. Egy biztos, hogy békét nem. Szerintem ha Tóth Istvánt elnökké választják, őt is támadni fogja.
– Ha már így szóba került Tóth István és Sós Csaba is, előbbi a múlt héten „betámadta” utóbbit egy, az úszószövetség és a kapitányhoz köthető cég közt köttetett külsős megbízási szerződés miatt, amelynek a lényege, hogy a társadalmi munkában, tehát ingyen dolgozó MÚSZ-alelnök Sós különféle szakmai szolgálataiért fizet a szövetség. Nyilván ismeri a történetet. Mit gondol róla?
– Sós Csabának lehet több állása, és a szabályok megengedik, hiszen a szerződéseket nem minden esetben a MÚSZ-szal kötötte, semmi kivetnivaló nincs ebben. Vannak, akik kritizálják a pozícióhalmozás miatt. De kérdezem: mit kellett volna tennie, amikor Bienerth felkérte a csúcspozícióba? Azt kellett volna mondania, hogy „nem vállalom el”?
– Nem volna tisztább ügy, ha a MÚSZ rendesen megfizetné a konkrét munkát is végző tisztviselőit, és akkor nem adna okot gyanakvásra egy-két ilyen papír?
– Nézze, ilyen az alapszabályunk és az szmsz. Egyébként pedig egy ilyen szerződés sokkal számonkérhetőbb.
– Önnek is van néhány „lába”: állatorvos, dolgozik a MOB sportegészségügyi bizottságában, illetve a Jövő SC úszóklub vezetője. Ugyanakkor azt is mondta, teljes embert kíván az úszóelnöki poszt. Főállású lesz?
– Tíz éve nem dolgozom magánállatorvosként, heti tíz-tizenkét órát most is csak egyfajta feltöltődésként. Az nekem hivatás, feladat, meg kell oldani egy problémát.
– Árulja el, számít-e az, hogy melyik jelölt mennyit szerepel, milyen meggyőzőereje van!
– Nyilván mindenki fel fog készülni arra, hogy jó beszédet tartson, de ne ez döntsön! És ne is a szereplések. Én sem szeretek szerepelni, most is csak azért nyilatkozom, mert már a múlt héten megkért, hogy találkozzunk. A közvéleményt viszont tájékoztatni kell, de én nem azért beszélek, hogy bárki rám szavazzon.
– Azt azért elmondja, miért nem nyilatkozott az úszóközgyűlés napján egyetlen újságírónak sem?
– Őszintén mondom, hogy teljes belső ürességet éreztem. A közgyűlés előtti szituáció olyan lelkiállapotot teremtett bennem, hogy nem tudtam volna érdemben hozzászólni a kérdésekhez. Számomra megrázó volt látni, hogy egy elnöknek miért kell ennyire belekapaszkodni a már elvesztett hatalomba. 400 méter vegyesen sem húzzuk vissza a lábát annak, aki egy testhosszal vezet. Szomorú voltam.
– Fontos a politikai hátszél?
– Nagyon fontos. Meghatározó. Hosszú távú célok megvalósításában és az úszósport szárnyalásához szükség van a döntéshozók segítségére.
– Nem szóltak rá önre a nagy-magyarországos Facebook-képére fentről?
– Hát, bocsánatot kérek, azért inkább megdicsérhetnek, az a csákvári trianoni emlékmű előtt van. Szóval a politika tud segíteni a finanszírozási rendszerek átalakításában. A hangsúlyok nagyon eltolódtak a taó miatt, legyen esélyegyenlőség!
– Még egy „facebookos” kérdés: látta az egyik kommentelő nagy találmányát? Chevy Chase hollywoodi színészhez hasonlították egy fotón.
– Valóban van némi egyezés az arcberendezésünkben, elég jót nevettem rajta.
Wladár Sándor (1963)
Olimpiai bajnok úszó (1980, Moszkva, 200 méter hát), Széchy Tamás úszópápa első ötkarikás aranyérmese. 1979 és 1985 között huszonkétszeres magyar bajnok. Állatorvos. Sportkarrierje befejeztével, 1987-ben az Állatorvosi Egyetem munkatársa lett, ahová kitűnő tanulmányi eredményeiért vették fel. A rendszerváltozás után nyitották meg Zoltán bátyjával állatorvosi magánrendelőjüket, amely az elsők között volt az országban. Budán él, a II. kerületi önkormányzat sporttehetségek gondozásával foglalkozó munkatársaként és állatorvosként is tevékenykedik. A Jövő SC elnöke. Ötször az év magyar úszója (1979–1983), az év európai úszója (1981), az év sportolója (1981). A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjének kitüntetettje (1994), A Magyar Úszósport Halhatatlanja cím (2014) birtokosa.
