– Kapni enélkül is kaptak. Edzéslehetőség a Duna Arénában
– Azt nem tőlünk kapták, hanem feljebbről, zárójelben mondom. Katinka zászlóshajó, de nem róla szól a magyar úszás. 2020-ban ott fog állni a 100 méteres pillangóúszás tokiói döntőjében Milák Kristóf, még ott lesz az olimpián Hosszú Katinka is, és még reményeink szerint számosan. Persze azt is mondom, hogy tanulnunk kell tőlük, fel kell építenünk nekünk is számos úszót, ahogy Katinkát felépítették.
– Gyárfás Tamással milyen viszonyt ápol?
– Mindig is megfelelő volt, a kiegyensúlyozott szóval jellemezném. 1981 óta ismerjük egymást, ő akkor újságíró volt, én pedig a magyar úszósport egyik meghatározó alakja még három évig, szerénytelenség nélkül mondhatom. Hetente adtam neki egy interjút. Nyilván van neki véleménye rólam. Tamás érzésem szerint engem támogat, valamilyen szinten ez megtiszteltetés. De ez nem jelenti azt, hogy Gyárfás Tamás embere vagyok! Nézze, Gyárfás Tamás huszonnégy évig vezette ezt a szövetséget, mindannyiszor a tagszervezetek szavazták meg, tőlük kapott bizalmat. A mai eredmények szüretje az ő vetésének is köszönhető. Az ő vezetése alatt jött fel az a korosztály, amely most itt van. Elévülhetetlenek a magyar úszásban szerzett érdemei, úszóink fantasztikus eredményeket hoznak, ami szükségessé teszi, hogy a nemzetközi szövetség adjon meg minden lehetőséget úszóinknak a hazai és nemzetközi megméretéshez. Számítunk a nemzetközi kapcsolataira. A jó oldalát tekintve szeretnék tizedannyira jó vezető lenni, mint ő.
– Van másik oldal is?
– Hogy milyen vezetői attitűdjei voltak, azokat nyilván szeretném részben elkerülni. Ötvennégy éves vagyok, megértem ezt-azt.
– Vannak, akik a „kétszemélyes örök ellenzék”, vagyis a debreceni Hornyák Viktor és a szentendrei Tóth István megmozdulásai mögött most is Gyárfást sejtik. Hornyákra és Tóthra utalva ön is tett a minapi interjúiban utalást, hogy a „káoszt okozókkal” szemben fel kíván lépni. Érthető azért, hogy bizonyos visszaélések ellen fel kívánnak lépni, nem?
– Vannak olyan emberek, akik arra tették fel az életüket, hogy mindig megváltoztassák a meglévő rendszert. Ha sikerül nekik, akkor az új rendszert is meg akarják változtatni. Most azt tapasztalom, hogy óriási erőket próbálnak mozgatni, de kevés sikerrel. Hogy Hornyák Viktor mit akar, nem tudom. Egy biztos, hogy békét nem. Szerintem ha Tóth Istvánt elnökké választják, őt is támadni fogja.
– Ha már így szóba került Tóth István és Sós Csaba is, előbbi a múlt héten „betámadta” utóbbit egy, az úszószövetség és a kapitányhoz köthető cég közt köttetett külsős megbízási szerződés miatt, amelynek a lényege, hogy a társadalmi munkában, tehát ingyen dolgozó MÚSZ-alelnök Sós különféle szakmai szolgálataiért fizet a szövetség. Nyilván ismeri a történetet. Mit gondol róla?
– Sós Csabának lehet több állása, és a szabályok megengedik, hiszen a szerződéseket nem minden esetben a MÚSZ-szal kötötte, semmi kivetnivaló nincs ebben. Vannak, akik kritizálják a pozícióhalmozás miatt. De kérdezem: mit kellett volna tennie, amikor Bienerth felkérte a csúcspozícióba? Azt kellett volna mondania, hogy „nem vállalom el”?
– Nem volna tisztább ügy, ha a MÚSZ rendesen megfizetné a konkrét munkát is végző tisztviselőit, és akkor nem adna okot gyanakvásra egy-két ilyen papír?
– Nézze, ilyen az alapszabályunk és az szmsz. Egyébként pedig egy ilyen szerződés sokkal számonkérhetőbb.
– Önnek is van néhány „lába”: állatorvos, dolgozik a MOB sportegészségügyi bizottságában, illetve a Jövő SC úszóklub vezetője. Ugyanakkor azt is mondta, teljes embert kíván az úszóelnöki poszt. Főállású lesz?
– Tíz éve nem dolgozom magánállatorvosként, heti tíz-tizenkét órát most is csak egyfajta feltöltődésként. Az nekem hivatás, feladat, meg kell oldani egy problémát.
– Árulja el, számít-e az, hogy melyik jelölt mennyit szerepel, milyen meggyőzőereje van!
– Nyilván mindenki fel fog készülni arra, hogy jó beszédet tartson, de ne ez döntsön! És ne is a szereplések. Én sem szeretek szerepelni, most is csak azért nyilatkozom, mert már a múlt héten megkért, hogy találkozzunk. A közvéleményt viszont tájékoztatni kell, de én nem azért beszélek, hogy bárki rám szavazzon.
– Azt azért elmondja, miért nem nyilatkozott az úszóközgyűlés napján egyetlen újságírónak sem?
– Őszintén mondom, hogy teljes belső ürességet éreztem. A közgyűlés előtti szituáció olyan lelkiállapotot teremtett bennem, hogy nem tudtam volna érdemben hozzászólni a kérdésekhez. Számomra megrázó volt látni, hogy egy elnöknek miért kell ennyire belekapaszkodni a már elvesztett hatalomba. 400 méter vegyesen sem húzzuk vissza a lábát annak, aki egy testhosszal vezet. Szomorú voltam.
– Fontos a politikai hátszél?
– Nagyon fontos. Meghatározó. Hosszú távú célok megvalósításában és az úszósport szárnyalásához szükség van a döntéshozók segítségére.
– Nem szóltak rá önre a nagy-magyarországos Facebook-képére fentről?
– Hát, bocsánatot kérek, azért inkább megdicsérhetnek, az a csákvári trianoni emlékmű előtt van. Szóval a politika tud segíteni a finanszírozási rendszerek átalakításában. A hangsúlyok nagyon eltolódtak a taó miatt, legyen esélyegyenlőség!
– Még egy „facebookos” kérdés: látta az egyik kommentelő nagy találmányát? Chevy Chase hollywoodi színészhez hasonlították egy fotón.
– Valóban van némi egyezés az arcberendezésünkben, elég jót nevettem rajta.
Wladár Sándor (1963)
Olimpiai bajnok úszó (1980, Moszkva, 200 méter hát), Széchy Tamás úszópápa első ötkarikás aranyérmese. 1979 és 1985 között huszonkétszeres magyar bajnok. Állatorvos. Sportkarrierje befejeztével, 1987-ben az Állatorvosi Egyetem munkatársa lett, ahová kitűnő tanulmányi eredményeiért vették fel. A rendszerváltozás után nyitották meg Zoltán bátyjával állatorvosi magánrendelőjüket, amely az elsők között volt az országban. Budán él, a II. kerületi önkormányzat sporttehetségek gondozásával foglalkozó munkatársaként és állatorvosként is tevékenykedik. A Jövő SC elnöke. Ötször az év magyar úszója (1979–1983), az év európai úszója (1981), az év sportolója (1981). A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjének kitüntetettje (1994), A Magyar Úszósport Halhatatlanja cím (2014) birtokosa.