– Miért javasolta, hogy itt, az Érd Aréna uszodájában találkozunk? Szabadságot kapott edzőjétől az augusztusi ifjúsági világbajnokság után, nem?
– Mindenki ismeri ezt a helyet, én is, itt volt a legegyszerűbb megszervezni, minden újságíróval itt találkozom.
– „Minden”? Mennyi az?
– Napi elfoglaltság. Ha melléveszem a Kresz-tanfolyamot, nincs is szabadidőm.
– Nyaralás lesz azért a junior Eb, a felnőtt vb és a junior vb után? Végigdolgozta az elmúlt hónapokat.
– A jövő héten meg azután tervezünk menni családostul pihenni egy közeli országba.
– Jut eszembe, szeptember van már, ön pedig negyedikes gimnazista. Mikor teszi tiszteletét az iskolában?
– Edzőmtől, Selmeci Attilától szeptember 17-éig kaptam kimenőt, Csaba bá [Sós Csaba szövetségi kapitány] pedig szintén azt mondta, három hétig be se menjek, rá pedig mindig hallgatni kell Úgyis az most a legfőbb téma, hogy a szalagavatón mire táncoljunk. Most egyébként épp nyelvtanórájuk van a többieknek.
– Szereti?
– Jobb, mint az irodalom.
– Osztálytársakkal tartja most a kapcsolatot?
– Voltam bent évnyitón, az igazgató kért, hogy avassam fel az új sporttagozatot. Remélem, a jövő bajnokainak még jobb lehetőségeik lesznek, mint nekem. Az osztálytársaim jól állnak hozzá a sikereimhez, és a népszerűségem is megnőtt ezen a nyáron szerintem, de ezt meglátjuk majd. A tanároktól kaptam egy mentőmellényt, amelyre ráírták a jókívánságaikat, és hogy bármikor számíthatok rájuk.
– Mi a kedvenc tantárgya?
– Az angol. Azt hiszem, eléggé fontos.
– Mi akarna lenni, ha nem úszó?
– Azt mondják, a ritmusérzékem egész jó. Amerikában az ifjúsági világbajnokságon az egyik gyerek úgy zongorázott, hogy még! Én is ilyen hatást szeretnék kiváltani az emberekből.
– Higgye el, úszással is lehet!
– De nekem a zene mindennapos, sokszor edzés előtt is megy.
– A Katinka-féle Linkin Park-os vonal vagy Mozart?
– Inkább az előbbi
– Hogyan telik egy napja egy megérdemelt pihenőjét töltő tizenhét éves úszónak?
– Még mindig próbálok átállni Indianapolis után, későn fekszem és korán kelek. Mint mondtam, interjúk, Kresz és a nyaralás tervezgetése. De például egyedül mászkálni nem nagyon merek, mert mindenki felismer és megbámul. Annyira nem tetszik, nem vagyok hozzászokva. Az rendben van, hogy odajönnek beszélgetni, fotót kérnek. Most annak is örülök, ha otthon fekhetek, számítógépezhetek vagy nézhetem a tévét. Felüdülés.
– Tárnokon, ahol lakik, „falra kenték” önt, amint kiemelkedve a medencéből széttárja a karját. Szokta nézegetni az óriási graffitit?
– Hazaúton mindig arra kell mennem, így naponta nyugtázhatom, hogy „jé, ott vagyok”. Nagyon megtisztelő, hogy elkészült ez az alkotás.
– Lépten-nyomon nyilatkozza, hogy nem igazán fogja fel az idei nyári sikersorozatot, három nemzetközi versenyéről összesen hét arannyal, négy ezüsttel és egy bronzzal tért haza. Hol tart az emésztésben?
– A júniusi Eb-t talán már felfogtam, a 200-as pillangón úszott időm lassan tudatosul. Csúcsformában voltam, kérdezték is sokan tőlem, hogy jó ötlet volt-e ilyen erősen kezdeni. Nem vagyok egy „mi lett volna, ha ” típus. A felnőtt-világbajnokságon 8 tizeddel kaptam ki, ez jelentős különbség.
– Aztán Netánja és Budapest után is simán regenerálódott. Hogyan?
– A több lassú izomrostom miatt nem savasodom el annyira, mint mások. Egy sprinternek 1000 méteres levezető úszás szükséges ahhoz, hogy az enyémnél kétszer magasabb savszintjét letornássza, nekem elég 10 perc.
– A kora miatt van ez, vagy genetikai adottság?
– Utóbbi, a testem így termeli a tejsavat. És hát szerencsére nem is vagyok sprinter. A felnőtt-világbajnokságon azért sikerült olyan jól a 100 méter pillangó, mert csak az az egy számom volt.
– Árulja el, melyik volt az a pillanata a nyárnak, amikor már nem az előtte lévő feladatok sokaságát látta, hanem meg tudott nyugodni a sikerektől!
– Amikor vége lett a felnőtt-világbajnokságnak, és edzőtáborba kellett mennem, kimondottan szenvedtem, mindenki látta is körülöttem, az edzőm is sík ideg volt, de ez kellett is, hogy tartsa bennem a lelket. Aztán amikor kiutaztunk Amerikába, az ifjúsági világbajnokság előtti napokban már megnyugodtam, Kozma Dominik laza stílusa nagy hatással volt rám Budapesten.
– Az újságírókra és a nézőkre is Indianapolisban aztán „lazaságból” a legeredményesebb fiú úszó lett négy arannyal.
– Csak Magyarországról. Michael Andrew minden 50-es számot megnyert. Nagyon durva! Gondoltam, majd Németh Nándor megfogja gyorson, én meg pillangón. Nem sikerült. Majd jövőre! Andrew-nak voltak teljesen egymás után is számai. Nem klasszikus sprinter, hogy egy 50-et elbír, aztán vége, hanem sorban, egymás után.
– Mit érez akkor, amikor látja, hogy ilyen erős vetélytársa van? A húszéves Caeleb Dressel óriási csillag már most a felnőtteknél, hét aranyat nyert Budapesten, 100 méter pillangón is csak ő verte meg önt. Ő lesz az, aki Cseh Lászlónak Phelps vagy Kapás Boglárkának Ledecky?
– Amikor megúszom a legjobb időmet, azzal foglalkozom, hogy ennél jobbat most nem tudok. Az indianapolisi 200 méter pillangómnak például nem örültem, mert bár nyertem, nem értem el a legjobbamat. Dressel pedig nagyon komoly 100-as ellenfél, de azért ez nem rögeszme nálam.
– Melyik sikere a legédesebb?
– Az itthoni vb-ezüst az egyik, nem kell részleteznem, hogy miért. A videót is rengetegszer visszanézem, és még most is libabőrös vagyok tőle. A másik a junior-Eb-n a 200-as junior-világcsúcs. A széttett kéz, ami lehet, hogy a kabalámmá is válik, úgy is fordítható: hol a világ, hol vannak az ellenfelek? Azért remélem, hogy 100-on is lesznek még nagy csaták.
– Itthon Cseh László mellett azért ott van Kenderesi Tamás is.
– Ő nem 100-as, de nem „úgy” értem. Nem tud arra annyira felpörögni a rövidebb távra.
– Jut is eszembe, Kenderesi Tamás azt nyilatkozta a vb előtt, amikor arról beszélt, hogy az olimpiai bronz után nem lehet más cél, mint a világbajnoki elsőség. Aztán nem lett belőle még dobogó sem 200 méter pillangón. Az önnel nemrég megjelent egyik cikk alapján mintha ugyanez történne most
– Ezt az Utánpótlássporton írták, de nem én mondtam, látszik is Soha nem mondanék ilyet! Kenderesi Tamás pedig úgy nyilatkozik, ahogy. Sajnálom, hogy nem jött össze neki, mindenkinek megvan róla a véleménye.
– Nincsenek jóban?
– A mi viszonyunk semleges.
– Cseh Lászlóval viszont jól érzékelhetően remek a viszonya, a tavaszi országos bajnokságon, amikor legyőzte a legendát, bocsánatot kért tőle egyből. Ez a vb-döntőben is megismétlődött?
– Ó, nem. Inkább nem húztam az agyát. Ő viszont mondta, hogy nyugodtan tegyem fel a kezem, és ünnepeljek. Én viszont akkor azt sem tudtam, hol vagyok, csak a nevem melletti 2-est bámultam.
– Megkérdeztük a budapesti vb után Sós Csabát arról, hogy a Cseh, Kenderesi, Milák trióból ki lesz a vezető pillangós ebben az olimpiai ciklusban. Sós kapitány önt jelölte meg. Milyen érzés ez?
– Szeretem Sós Csabát, semmi bajom vele.
– Mit tanult ezen a nyáron, míg a kortársai pihentek, buliztak?
– Sok mindent. Kettőt emelnék ki, mindkettő a versenyszituációkhoz kötődik. Kozma Dominik és Bohus Ricsi laza hozzáállása számomra példás volt, fetrengtünk a röhögéstől Gyurta Danival, amikor együtt váltóztunk. A másik kicsit szakmaibb: Cseh Laci mondta, hogy amikor a végén szólítanak a medencetérbe, nem szabad kapkodni, a ráérős viselkedés miatt izgatottak lehetnek a többiek, és ez nem baj. Vannak még technikai dolgok, a kidelfinezés, a fordulás, az erőbeosztás, de ezek majd akkor kerülnek terítékre, ha újra edzésbe állok. És egy kicsit darabosnak is látom a mozgásomat.
– A fordulóival kapcsolatban nagyon önkritikus. 100-on, ahol csak egy van belőle, mennyit hozhat a fejlődés csak ebben?
– Úgy három tizedet, ez nem kevés.
– Ha megvonja a nyár mérlegét, mit lát a két serpenyőben?
– Ezt is, azt is. Egyrészt ott van a sok siker. A médiából viszont például vannak olyan megkeresések, amelyekhez én nem szeretném adni a nevemet, de erről nem szeretnék beszélni.
– Menjünk vissza egy kicsit a múltba! Hogy lett úszó, mikor vált komollyá ez az egész?
– Hatéves koromban kerültem Egerszegi Klárához az érdi tanuszodába. Anya kérdezte meg, nem akarok-e megtanulni úszni. Tele voltam energiával, és azt mondtam, hogy jó. Úszni szerettem, de odajárni nem mindig, volt, hogy sírtam, de erre már annyira nem emlékszem. Gyorsan meglátták rajtam, hogy jó a vízfekvésem, így kerültem később Százhalombattára, ahol a „sátras” években volt, hogy vaksötétben edzettünk. Most negyedik éve vagyok Érden, Selmeci Attilánál lettem pillangóúszó. Négy évvel ezelőttig hátúszó voltam. Két éve lett biztos, hogy úszó leszek.
– Késő már a visszatérés? Sós kapitány kulisszatitokként árulta el a világbajnokságon, hogy a harmincegy éves Cseh Lászlót akarta a váltóban hátasként betenni, amikor nem volt erre ember.
– Ifiszinten Németh Nándornak és nekem van jó hátúszóidőm, de Nándi már mondta, hogy biztosan nem vált gyorsról. Nekem meg van egy hibám, hogy intenzívebb tempónál elkezd delfinezni a testem, ez nem jó.
– Milyen viszonyok között készül Érden, 33 méteres medencében? Elégedett? Van-e jégkád vagy víz alatti kamera, ami ma már talán alapvető az ön szintjén.
– Most soroljam, hogy mi nincsen? Ezt talán nem a sajtóval kellene közölnöm. De egyet mondok: évek óta küzdünk azért, hogy fúrják le a rajtköveket. Ha erősen megrántja az ember az 1-es kő talapzatát, elmozdul. Az edzők meg a következő sor szokott ráállni rajtkor. Ez a legnagyobb problémánk.
– Milyen viszonyban van az elvárásokkal? Mégiscsak tizenhét éves, alig jött ki a kamaszkorból.
– A szülők részéről nincs elvárás. Most már úgy vannak vele, hogy minek. Attila bá felől néha irreálisan sok, teljesíthetetlen. A közvélemény felől pedig kimondottan utálom, hogy ha van elvárás. Azt olvasgatni, hogy „nem hozza a papírformát”, borzasztó rosszul esik. „Vártuk az aranyat”, ez is micsoda? Elég gond magamban megvívni a háborút, ha második leszek, erre még kívülről is azt olvasni, hogy szar voltam, és mindenki fikáz, azt nagyon nem szeretem.
– A Magyar Úszó Szövetség körüli, másfél éve zajló botránysorozat hullámai elérnek egy junior úszóig?
– Igazából semmi halljuk, hogy mi történik. Az edzőink követik az eseményeket, de én nem tudok mit mondani. Ha elkezdenék véleményt nyilvánítani, csak magamnak ártanék. Az, hogy ennyi szó van a szövetségről a sajtóban, nem jó. Egyet elmondok, nem érdekel, ha bajom lesz belőle: a vb után két-három nappal tartott Csaba bá és Bienerth Gusztáv egy sajtótájékoztatót, amire a junior úszókat is meghívták. Ott ültünk csendben, a sajtó pedig arra volt kíváncsi, hogy lemond-e a Bienerth úr. Mi le voltunk szarva. Nem tudom, kinek jó ez.
– Azzal kapcsolatban kicsit látványosabban harapja el a nyilatkozatait, hogy jó volt-e így a vb-válogatási rendszer, aminek következtében ön lemaradt a fő számáról. Volna valami mondanivalója ezzel kapcsolatban?
– Először jó ötletnek tartottam, hogy ne ismétlődhessen meg, ami a riói olimpia előtt, amikor Burián Kata és György Réka egy hónapig mással sem volt elfoglalva, csak hogy hogyan ejtse ki a másikat, közben viszont nem tudtak felkészülni az olimpiára. Ezt követően jött a szabály, hogy az országos bajnokságig szintet kell úszni, és ezzel mindenki kiegyezett. 100-on sikerült szintet úszni, 200-on második lettem, de Cseh Lacinak volt a tavalyi Eb-ről egy jobb időeredménye. Nem örültem neki, de tudomásul vettem, mert nekem még rengeteg időm van.
– Emlékeztetném, hogy Cseh László a vb-n bejelentette, hogy 2020-ig úszni szeretne.
– Remélem, így is lesz, szívesen úszom mellette, engem feldob.
– Mik az ön tervei?
– Most szeptembertől decemberig állóképességi szériák jönnek, sok gyorsúszással, illetve sprint, hogy ne lassuljak le.
– A jövő nyári három feladat – junior Eb, felnőtt Eb, ifiolimpia – tekintetében mi a fontossági sorrend?
– Mindhárom versenyen el fogok indulni az országos bajnokság után, de az ifjúsági Európa-bajnokság már nyilván nem esik akkora súllyal a latba.
– Egyre többen távoznak a válogatottból Amerikába az ösztöndíj-lehetőség miatt. Egy tizenhét éves, felnőtt-világbajnoki ezüstérmestől talán meg szabad kérdezni, hogy kacérkodik-e ilyen gondolattal.
– Nem látom értelmét, hogy én most kimenjek. Még nem is beszélek anyanyelvi szinten angolul, de úszásilag nem érné meg, a tanulást pedig szerintem nem bírnám, tisztában vagyok az ottani elvárásokkal. Még itthoni klubváltásra sem adtak okot Érden.
– Van-e valamilyen kabalája? Említette már a széttárt karokat.
– A meghajlás. Egyetlenegy úszót sem láttam még meghajolni, illetve megtapsolni a közönséget, erre mindenképp szeretnék figyelni majd.
