Milák Kristóf: Egyedül mászkálni nem nagyon merek, mert mindenki megbámul

Mindig meghajol a közönség felé egy-egy „előadása” után az ország új kedvenc úszója. Interjú.

– Tárnokon, ahol lakik, „falra kenték” önt, amint kiemelkedve a medencéből széttárja a karját. Szokta nézegetni az óriási graffitit?
– Hazaúton mindig arra kell mennem, így naponta nyugtázhatom, hogy „jé, ott vagyok”. Nagyon megtisztelő, hogy elkészült ez az alkotás.

– Lépten-nyomon nyilatkozza, hogy nem igazán fogja fel az idei nyári sikersorozatot, három nemzetközi versenyéről összesen hét arannyal, négy ezüsttel és egy bronzzal tért haza. Hol tart az emésztésben?
– A júniusi Eb-t talán már felfogtam, a 200-as pillangón úszott időm lassan tudatosul. Csúcsformában voltam, kérdezték is sokan tőlem, hogy jó ötlet volt-e ilyen erősen kezdeni. Nem vagyok egy „mi lett volna, ha ” típus. A felnőtt-világbajnokságon 8 tizeddel kaptam ki, ez jelentős különbség.

– Aztán Netánja és Budapest után is simán regenerálódott. Hogyan?
– A több lassú izomrostom miatt nem savasodom el annyira, mint mások. Egy sprinternek 1000 méteres levezető úszás szükséges ahhoz, hogy az enyémnél kétszer magasabb savszintjét letornássza, nekem elég 10 perc.

– A kora miatt van ez, vagy genetikai adottság?
– Utóbbi, a testem így termeli a tejsavat. És hát szerencsére nem is vagyok sprinter. A felnőtt-világbajnokságon azért sikerült olyan jól a 100 méter pillangó, mert csak az az egy számom volt.

– Árulja el, melyik volt az a pillanata a nyárnak, amikor már nem az előtte lévő feladatok sokaságát látta, hanem meg tudott nyugodni a sikerektől!
– Amikor vége lett a felnőtt-világbajnokságnak, és edzőtáborba kellett mennem, kimondottan szenvedtem, mindenki látta is körülöttem, az edzőm is sík ideg volt, de ez kellett is, hogy tartsa bennem a lelket. Aztán amikor kiutaztunk Amerikába, az ifjúsági világbajnokság előtti napokban már megnyugodtam, Kozma Dominik laza stílusa nagy hatással volt rám Budapesten.

– Az újságírókra és a nézőkre is Indianapolisban aztán „lazaságból” a legeredményesebb fiú úszó lett négy arannyal.
– Csak Magyarországról. Michael Andrew minden 50-es számot megnyert. Nagyon durva! Gondoltam, majd Németh Nándor megfogja gyorson, én meg pillangón. Nem sikerült. Majd jövőre! Andrew-nak voltak teljesen egymás után is számai. Nem klasszikus sprinter, hogy egy 50-et elbír, aztán vége, hanem sorban, egymás után.

– Mit érez akkor, amikor látja, hogy ilyen erős vetélytársa van? A húszéves Caeleb Dressel óriási csillag már most a felnőtteknél, hét aranyat nyert Budapesten, 100 méter pillangón is csak ő verte meg önt. Ő lesz az, aki Cseh Lászlónak Phelps vagy Kapás Boglárkának Ledecky?
– Amikor megúszom a legjobb időmet, azzal foglalkozom, hogy ennél jobbat most nem tudok. Az indianapolisi 200 méter pillangómnak például nem örültem, mert bár nyertem, nem értem el a legjobbamat. Dressel pedig nagyon komoly 100-as ellenfél, de azért ez nem rögeszme nálam.

– Melyik sikere a legédesebb?
– Az itthoni vb-ezüst az egyik, nem kell részleteznem, hogy miért. A videót is rengetegszer visszanézem, és még most is libabőrös vagyok tőle. A másik a junior-Eb-n a 200-as junior-világcsúcs. A széttett kéz, ami lehet, hogy a kabalámmá is válik, úgy is fordítható: hol a világ, hol vannak az ellenfelek? Azért remélem, hogy 100-on is lesznek még nagy csaták.

– Itthon Cseh László mellett azért ott van Kenderesi Tamás is.
– Ő nem 100-as, de nem „úgy” értem. Nem tud arra annyira felpörögni a rövidebb távra.

– Jut is eszembe, Kenderesi Tamás azt nyilatkozta a vb előtt, amikor arról beszélt, hogy az olimpiai bronz után nem lehet más cél, mint a világbajnoki elsőség. Aztán nem lett belőle még dobogó sem 200 méter pillangón. Az önnel nemrég megjelent egyik cikk alapján mintha ugyanez történne most
– Ezt az Utánpótlássporton írták, de nem én mondtam, látszik is Soha nem mondanék ilyet! Kenderesi Tamás pedig úgy nyilatkozik, ahogy. Sajnálom, hogy nem jött össze neki, mindenkinek megvan róla a véleménye.

– Nincsenek jóban?
– A mi viszonyunk semleges.

– Cseh Lászlóval viszont jól érzékelhetően remek a viszonya, a tavaszi országos bajnokságon, amikor legyőzte a legendát, bocsánatot kért tőle egyből. Ez a vb-döntőben is megismétlődött?
– Ó, nem. Inkább nem húztam az agyát. Ő viszont mondta, hogy nyugodtan tegyem fel a kezem, és ünnepeljek. Én viszont akkor azt sem tudtam, hol vagyok, csak a nevem melletti 2-est bámultam.

– Megkérdeztük a budapesti vb után Sós Csabát arról, hogy a Cseh, Kenderesi, Milák trióból ki lesz a vezető pillangós ebben az olimpiai ciklusban. Sós kapitány önt jelölte meg. Milyen érzés ez?
– Szeretem Sós Csabát, semmi bajom vele.

– Mit tanult ezen a nyáron, míg a kortársai pihentek, buliztak?
– Sok mindent. Kettőt emelnék ki, mindkettő a versenyszituációkhoz kötődik. Kozma Dominik és Bohus Ricsi laza hozzáállása számomra példás volt, fetrengtünk a röhögéstől Gyurta Danival, amikor együtt váltóztunk. A másik kicsit szakmaibb: Cseh Laci mondta, hogy amikor a végén szólítanak a medencetérbe, nem szabad kapkodni, a ráérős viselkedés miatt izgatottak lehetnek a többiek, és ez nem baj. Vannak még technikai dolgok, a kidelfinezés, a fordulás, az erőbeosztás, de ezek majd akkor kerülnek terítékre, ha újra edzésbe állok. És egy kicsit darabosnak is látom a mozgásomat.

– A fordulóival kapcsolatban nagyon önkritikus. 100-on, ahol csak egy van belőle, mennyit hozhat a fejlődés csak ebben?
– Úgy három tizedet, ez nem kevés.

– Ha megvonja a nyár mérlegét, mit lát a két serpenyőben?
– Ezt is, azt is. Egyrészt ott van a sok siker. A médiából viszont például vannak olyan megkeresések, amelyekhez én nem szeretném adni a nevemet, de erről nem szeretnék beszélni.

– Menjünk vissza egy kicsit a múltba! Hogy lett úszó, mikor vált komollyá ez az egész?
– Hatéves koromban kerültem Egerszegi Klárához az érdi tanuszodába. Anya kérdezte meg, nem akarok-e megtanulni úszni. Tele voltam energiával, és azt mondtam, hogy jó. Úszni szerettem, de odajárni nem mindig, volt, hogy sírtam, de erre már annyira nem emlékszem. Gyorsan meglátták rajtam, hogy jó a vízfekvésem, így kerültem később Százhalombattára, ahol a „sátras” években volt, hogy vaksötétben edzettünk. Most negyedik éve vagyok Érden, Selmeci Attilánál lettem pillangóúszó. Négy évvel ezelőttig hátúszó voltam. Két éve lett biztos, hogy úszó leszek.

– Késő már a visszatérés? Sós kapitány kulisszatitokként árulta el a világbajnokságon, hogy a harmincegy éves Cseh Lászlót akarta a váltóban hátasként betenni, amikor nem volt erre ember.
– Ifiszinten Németh Nándornak és nekem van jó hátúszóidőm, de Nándi már mondta, hogy biztosan nem vált gyorsról. Nekem meg van egy hibám, hogy intenzívebb tempónál elkezd delfinezni a testem, ez nem jó.

– Milyen viszonyok között készül Érden, 33 méteres medencében? Elégedett? Van-e jégkád vagy víz alatti kamera, ami ma már talán alapvető az ön szintjén.
– Most soroljam, hogy mi nincsen? Ezt talán nem a sajtóval kellene közölnöm. De egyet mondok: évek óta küzdünk azért, hogy fúrják le a rajtköveket. Ha erősen megrántja az ember az 1-es kő talapzatát, elmozdul. Az edzők meg a következő sor szokott ráállni rajtkor. Ez a legnagyobb problémánk.

– Milyen viszonyban van az elvárásokkal? Mégiscsak tizenhét éves, alig jött ki a kamaszkorból.
– A szülők részéről nincs elvárás. Most már úgy vannak vele, hogy minek. Attila bá felől néha irreálisan sok, teljesíthetetlen. A közvélemény felől pedig kimondottan utálom, hogy ha van elvárás. Azt olvasgatni, hogy „nem hozza a papírformát”, borzasztó rosszul esik. „Vártuk az aranyat”, ez is micsoda? Elég gond magamban megvívni a háborút, ha második leszek, erre még kívülről is azt olvasni, hogy szar voltam, és mindenki fikáz, azt nagyon nem szeretem.

– A Magyar Úszó Szövetség körüli, másfél éve zajló botránysorozat hullámai elérnek egy junior úszóig?
– Igazából semmi halljuk, hogy mi történik. Az edzőink követik az eseményeket, de én nem tudok mit mondani. Ha elkezdenék véleményt nyilvánítani, csak magamnak ártanék. Az, hogy ennyi szó van a szövetségről a sajtóban, nem jó. Egyet elmondok, nem érdekel, ha bajom lesz belőle: a vb után két-három nappal tartott Csaba bá és Bienerth Gusztáv egy sajtótájékoztatót, amire a junior úszókat is meghívták. Ott ültünk csendben, a sajtó pedig arra volt kíváncsi, hogy lemond-e a Bienerth úr. Mi le voltunk szarva. Nem tudom, kinek jó ez.

– Azzal kapcsolatban kicsit látványosabban harapja el a nyilatkozatait, hogy jó volt-e így a vb-válogatási rendszer, aminek következtében ön lemaradt a fő számáról. Volna valami mondanivalója ezzel kapcsolatban?
– Először jó ötletnek tartottam, hogy ne ismétlődhessen meg, ami a riói olimpia előtt, amikor Burián Kata és György Réka egy hónapig mással sem volt elfoglalva, csak hogy hogyan ejtse ki a másikat, közben viszont nem tudtak felkészülni az olimpiára. Ezt követően jött a szabály, hogy az országos bajnokságig szintet kell úszni, és ezzel mindenki kiegyezett. 100-on sikerült szintet úszni, 200-on második lettem, de Cseh Lacinak volt a tavalyi Eb-ről egy jobb időeredménye. Nem örültem neki, de tudomásul vettem, mert nekem még rengeteg időm van.

– Emlékeztetném, hogy Cseh László a vb-n bejelentette, hogy 2020-ig úszni szeretne.
– Remélem, így is lesz, szívesen úszom mellette, engem feldob.

– Mik az ön tervei?
– Most szeptembertől decemberig állóképességi szériák jönnek, sok gyorsúszással, illetve sprint, hogy ne lassuljak le.

– A jövő nyári három feladat – junior Eb, felnőtt Eb, ifiolimpia – tekintetében mi a fontossági sorrend?
– Mindhárom versenyen el fogok indulni az országos bajnokság után, de az ifjúsági Európa-bajnokság már nyilván nem esik akkora súllyal a latba.

– Egyre többen távoznak a válogatottból Amerikába az ösztöndíj-lehetőség miatt. Egy tizenhét éves, felnőtt-világbajnoki ezüstérmestől talán meg szabad kérdezni, hogy kacérkodik-e ilyen gondolattal.
– Nem látom értelmét, hogy én most kimenjek. Még nem is beszélek anyanyelvi szinten angolul, de úszásilag nem érné meg, a tanulást pedig szerintem nem bírnám, tisztában vagyok az ottani elvárásokkal. Még itthoni klubváltásra sem adtak okot Érden.

– Van-e valamilyen kabalája? Említette már a széttárt karokat.
– A meghajlás. Egyetlenegy úszót sem láttam még meghajolni, illetve megtapsolni a közönséget, erre mindenképp szeretnék figyelni majd.