Gyárfás Tamás után utódjára, Bienerth Gusztávra is verbális tüzet nyitott Tóth István, a szentendrei HKLSE úszóklub vezetője. Sorozatos nyílt levelei annak idején és most is – kis részben ugyan, de – hozzájárultak ahhoz, hogy a sportági vezető iránti bizalom megrendüljön a Magyar Úszószövetségben (MÚSZ).
Az elmúlt hetekben több nyílt levelet intézett a közgyűlés tagjaihoz. Ezekben Tóth azon olvasmányélményeiről számolt be, amelyek a szövetségi iratbetekintések során érték. Legutóbbi, szeptember 10-i írása alkalmával viszont azt a Sós Csabát is eltalálta, aki a jelenleg működésképtelen MÚSZ kvázi utolsó előtti reménysége – az utolsó a szeptember 24-én megválasztandó elnök lesz –, a szövetség jelenleg egyetlen, még pozícióban lévő, felelős vezetője szakmai alelnökként. A nyílt levélben Tóth arról értekezik, hogy Sós egy cégen keresztül havi 762 ezer forinthoz jut tanácsadásért cserébe.
A Magyar Nemzet megbízható forrásból származó információi szerint azonban a MÚSZ nem Sós Csaba tanácsadói tevékenységét honorálta idén nyár elejétől, és nem is 762 ezres szerződéssel: a megbízás az úszószakember résztulajdonában álló Aquavarázs Kft.-nek szólt nettó 600 ezer forint értékben, és csak részben szólt Sós kapitánykodáson kívüli szakmai munkájának ellentételezéséről. Ennek részeként Sós az általa összeállított, a sportszakmai irányítás szempontjából kulcsfontosságú edzőbizottságot, valamint a paraúszó-bizottságot vezette, és négy további ad hoc bizottságot is. Ezeken kívül szakmai anyagok fordításáért, illetve egy új nemzetközi úszószakkönyv magyarra átültetéséért járt a cégnek szerződés szerint a pénz; a könyv lapunk információja szerint jelenleg szaklektorálásra vár.
Felvetődhetne persze, hogy Sós Csaba a MÚSZ-alelnöki munkát úgymond kettős könyvelés alá vette, vagyis két helyről vett fel pénzt ugyanazért, csakhogy mióta Bienerth Gusztáv szakmai alelnöknek kinevezte, ebben a minőségében nem kapott fizetést a szövetségtől – Gyárfás Tamás alatti szakmai tevékenységéért is csak négy hónapon át fizették. A kapitányi poszt persze más, a válogatottak vezetőjeként havonta 400 ezer forintot kap, ez – úgy tudjuk – töredéke a korábbi kapitányok bérének. Tovább árnyalhatja a mohó és trükköző Sósról felsejlő képet, hogy tudomásunk szerint Bienerth Gusztáv a nyári vizes vb után ötmilliós jutalmat „intézett” neki, ám az arról szóló papírt Sós nem írta alá, a pénzt nem vette fel.
A helyzet pikantériája, hogy a MÚSZ dokumentumaiba egyetlen illetékesként az átláthatóságért a maga eszközeivel tűzön-vízen át küzdő Tóth Istvánnak épp Sós Csaba enged betekintést, de csak szeptember 24-ig, akkori hatállyal ugyanis Sós úszószövetségi pozíciója megszűnik; mint azt korábban lapunknak elmondta, csakis szövetségi kapitányként dolgozna tovább. Tapasztalva a szeptember elsejei rendkívüli úszóközgyűlés hangulatát, meglepő lenne, ha erre nem kapna bizalmat egy összefogásra vágyó szövetségben. Ha pedig még a szavára is hallgatnak, jövő vasárnap a két olimpiai bajnok, Wladár Sándor és Czene Attila közt fog eldőlni az elnöki verseny. Előbbi a Magyar Hírlapnak adott szerdai interjújában – nevek említése nélkül – fontos törekvésének nevezte, hogy megvédje a szövetséget az „anarchistáktól”. Sportági berkeken belül mindenki tudja, kire gondolhatott elsősorban: Tóthra és a debreceni Hornyák Viktorra, Bienerth Gusztáv és korábban Gyárfás Tamás leghangosabb kritikusaira.
Ami Sós „külsős” szerződését általánosságban illeti, észszerűnek tűnne oly módon rendezni a helyzetet, hogy a szövetség legfontosabb, konkrét munkát is végző szolgálattevőit rendes bérért alkalmazzák. A baj az, hogy a Magyar Úszószövetségen belül ez a milliónyi, megoldásra váró feladat közül csak a „sokadik”, a legelső jövő vasárnap vár a háromhetes megszakítás után akkor folytatódó rendkívüli közgyűlésre: az elnökség és az ellenőrző testület felállításával, valamint új elnök megválasztásával helyre kell állítani a MÚSZ működőképességét.
