Egy álmot váltottak valóra

A Jekatyerinburg fölényesen, 91-67-re legyőzte a Dinamo Kurszkot a női kosárlabda Euroliga döntőjében. A házigazda Sopron Basket a tavalyi ezüstérem után negyedik lett, a bronzmeccs után Roberto Íni­guez vezetőedző büszkén, de kritikusan nyilatkozott, és bejelentette, az idény végén távozik a klubtól.

Kétéves regnálása során kétszer vezette a Final Fourba a tanítványait az 51 éves szakember Fotó: Havran Zoltán

Honti Kata a könnyeivel küszködve, el-elcsukló hanggal nyilatkozott. A soproniak legendája, aki csaknem két éve már visszavonult, a meze ott lóg a Novomatic Aréna mennyezetén, február elején csak egy hónapra, az edzésmunkát segíteni tért vissza a civil életéből, aztán itt ragadt játszani is, de már tényleg csak eddig.

„Nem hittem volna, hogy átélhetem még egyszer a pályán azt a varázslatos hangulatot, amely csak a Final Four sajátja. Nagyon köszönöm mindenkinek, aki ezt lehetővé tette, ez volt az utolsó Euroliga-mérkőzésem, kedden utazom vissza Olaszországba, ahol folytatom azt az életemet, amelyet februárban megszakítottam a Sopron kérésére.”

Hamarosan váratlanul kiderült, nemcsak ő távozik, hanem a vezetőedző, Roberto Íniguez is, igaz, ő még marad a bajnokság végéig. Nyilván nem az USK Prahától elszenvedett 64-53-as vereség és a negyedik hely miatt döntött úgy, hogy nem hosszabbítja meg a szerződését, egy ideje már nem felhőtlen a kapcsolata a klub vezetésével. Mindenesetre az eredményeit nézve nincs oka a szégyenkezésre, hiszen a Sopron itthon kimagaslik a mezőnyből, ráadásul a tavalyi bravúros Euroliga-szereplést – akkor második lett a csapat a Jekatyerinburg mögött – megfejelte azzal, hogy az idén is bevezette a kontinens négy legjobbja közé az együttesét. Okkal kezdte tehát így a szereplés értékelését a bronzmérkőzés után:

„Nagyon büszke vagyok a játéko­saimra, és nagyon elégedett vagyok. Dobhattunk és védekezhettünk volna jobban, de egy álmot valósítottunk meg azzal, hogy egymás után kétszer bejutottunk a Final Fourba, és nem számít, hogy másodikok vagy negyedikek lettünk. A játékosok hihetetlenül keményen, szinte állatként dolgoztak, a fiatalok sokat fejlődtek, bármikor beléptem az öltözőbe, mindig boldog voltam.”

Kétéves regnálása során kétszer vezette a Final Fourba a tanítványait az 51 éves szakember
Fotó: Havran Zoltán

Majd egy nagy fordulattal így folytatta:

„Az utóbbi három-négy hónapban viszont azt éreztem, a kosárlabda nem elég fontos itt, más tényezőkre is össz­pontosítani kell, márpedig a kosárlabdában maga a kosárlabda a legfontosabb. Amikor két éve Sopronba jöttem, maradéktalanul a kosárlabda volt a középpontban. Ez volt az utolsó Euroliga-mérkőzésem a csapat edzőjeként, eljött a távozás és talán a pihenés ideje. Imádom a klubot, de remélem, megértenek. A munkát persze befejezzük, hiszen hátravan még a bajnokság elődöntője, és szeretnénk megvédeni a címünket.”

Hiába kérdezte bárki, hogy konkrétan mire gondol, nem árulta el. A klub vezetői pedig nem kommentálták a bejelentését, bár a gesztusaikon érződött, jobb szerették volna, ha a spanyol edző döntését nem az újságíróktól tudják meg.

Az esti döntő nem hozott különösebb izgalmakat, a Jekatyerinburg olykor harminc ponttal is vezetve, gond nélkül győzte le 91-67-re a másik orosz gigaklubot, a Dinamo Kurszkot. A kurszkiak ráadásul nemcsak a vereség miatt lógatták az orrukat, érzékenyen érinti őket az is, hogy a második negyedben a világ legjobb játékosának tartott Breanna Stewartnak elszakadt az Achilles-ina, és sokáig nem számíthatnak rá. A Jekatyerinburg ötödször hódította el az Euroligát, és 2010 óta az első csapat, amely kétszer egymás után tudott nyerni.

A soproniakra pedig most nehéz feladat vár, és ez elsősorban nem is a magyar bajnokság eredményes befejezése. Az utóbbi két év látványos sikerei alaposan megnövelték a játékosok ázsióját, és olyan ajánlatokkal bombázzák őket, amelyekkel a klub nem tud versenyezni. Csak az arányok érzékeltetésére: a Jekatyerinburgban találunk egymillió eurós és azt megközelítő éves fizetéseket; a legjobban kereső soproni játékos pénze ennek az ötödét sem éri el. A FIBA a rendezést és a négyes döntő hangulatát tökéletesre minősítette, amire a klub büszke lehet, de ma már a szint megőrzésén kell dolgozni. És ez nem lesz könnyű.