– Hogyan nyerte el tervezőirodájuk a megbízást a Puskás-arénára?
– Huszonkettedmagunkkal indultunk a pályázaton, és én voltam az egyetlen, aki – fittyet hányva a pályázati kiírásban foglaltakra – olyan tervet adtam be, amely részben megőrizte volna a régi Népstadiont, egészen pontosan az ikonikus pilonjait és a toronyépületet. Érzelmileg roppant erősen kötődtem az 1953-ban átadott remekműhöz, amely a kor színvonalán szép és grandiózus stadion volt, s amelyhez számtalan feledhetetlen futballélményem kötődött. Annak rendje és módja szerint ki is golyózták a pályázatunkat, de később kiderült, mégsem volt hiábavaló a jelentkezésünk. Az akkori kormánybiztos ugyanis begyűjtötte valamennyi tervet, és megmutatta nemzetközi szakértőknek, akik kijelentették: a miénket kell megvalósítani.
– Gyanítom is, hogy miért. Jártam a 2006-os németországi labdarúgó-világbajnokságon, és lenyűgözött a lipcsei stadion eredetiségében is grandiózus megoldása, amelynek a lényege az volt, hogy a régi, legalább 150 ezres monstrumba beleépítették az új ékszerdobozt – stadion a stadionban. S a berlini Olympiastadiont is megőrizték eredeti mivoltában, csak persze felújították a modern kor követelményeinek megfelelően.
– Ezt a két stadiont jómagam is ismerem, és tudom, mennyire lenyűgözte az építészszakmát. 2013. augusztus 20-án felvirradt a mi napunk, minket kerestek meg azzal, hogy készítsük el a Puskás-aréna terveit. Ekkor kellett szembesülnünk azzal, hogy az eredeti koncepcióm, a régi pilonok megőrzése nem járható út.
– Miért nem?
– Mivel az új stadion fedett lesz, a nyolcvanméteres konzolokra, amelyek a tetőszerkezetet tartják, olyan óriási erő hat, amit le kell vezetni az alapozásig. A régi pilonok nem erre voltak méretezve, hiszen az egykori Népstadionnak nem volt tetőszerkezete. Nagyon szerettem ezeket a pilonokat, de miután megvizsgáltattuk a Műszaki Egyetem Tartószerkezeti Tanszékével, kiderült, hogy öt-hat éven belül összeomlana az egész, márpedig a Puskás-aréna szavatossági ideje száz év. Továbbá készítettünk térszkenneléses módszerrel egy képet a Népstadionról – ez olyan, mint a gyógyászatban egy CT-felvétel –, hogy megőrizzük, legalább képben, az utókornak. De ez is megmutatta, hogy az összeomlás határán van az építmény. Csak megjegyzem, hogy az utolsó tizenöt évben, amikor a fiaim kijártak meccsekre a Puskás Ferenc Stadionba, sohasem engedtem nekik, hogy a felső karéj közelébe menjenek, mert tudtam, hogy méretes betondarabok hullanak le róla.