A magyart a székely himnusz, az első tiszteletkört a második követte. Fergeteges ünneplésbe torkollott a Wales elleni 1-0-s győzelem. Sőt inkább eufóriába, amikor az érzelmek túlcsordulása nem a gyengeség, hanem az erő jele, amikor minden egyszerűnek, magától értetődőnek, természetesnek tűnik. Hát persze, hogy jó ötlet volt beszállni a 2020-as Európa-bajnokság rendezésébe, s kétség sem férhet hozzá, hogy ott leszünk a tornán…
Legfeljebb csak azt bánhatjuk, hogy az új Puskás-stadion nincs még készen, mert válogatott meccsen már most kicsinek érezzük a Fradi arénáját. Dzsudzsák Balázs, miként újabban oly gyakran, kedd este is ráérzett a lényegre, amikor ezt mondta: „Ez az ország, ez a csapat most egy szívként dobban.”
A csapatkapitány önmagára szabottan ezt a következőkkel toldotta meg: „A PSV-ben és a Dinamó Moszkvában sem volt kérdéses, hogy mit szolgálok, mi jár a fejemben. Most tartok a karrieremben a legmagasabban, ezt az érzést egyetlen klubcsapat sem tudná überelni.”

Fotó: Mirkó István
A többnyire kritikus Szalai Ádámból is kitört egy vallomás: „Először érzem azt, hogy tényleg formálódik egy jó csapat. Nincsenek közöttünk világsztárok, de ha csapatként így funkcionálunk, akkor ilyen siker sülhet ki belőle.”
S ha már Szalai… Hogy milyen változás zajlik le benne, azt meglepetésre egy háttérember fogalmazta meg a legpontosabban, aki váratlanul a középpontba került. „Volt idő, amikor úgy viselkedett, mint egy durcás kisgyerek, aztán ráérzett arra, hogy a csapatnak vezéregyéniségként van rá szüksége” – mondta ki Marco Rossi helyettese, Cosimo Inguscio.
A walesiek feletti győzelem nemcsak az őszinte, érzelmes mondatokra jogosít fel, hanem arra is, hogy hideg fejjel számolgassunk. Mert mostantól bizony van mit és miért. Az már eldőlt, hogy a magyar válogatott a selejtezők félidejében az élen áll; csupán az a kérdés, hogy egyedül vagy holtversenyben. Ez majd szeptember hatodikán dől el, amikor mi nem játszunk, s a minket követő két hatpontos csapat, Horvátország és Szlovákia csap össze.
Mi mást kívánhatnánk, mint békés pontosztozkodást, mi több: oda és vissza… Ám a legfontosabb meccs nekünk szeptember 9-én következik, amikor Szlovákiát fogadjuk. Ha azt megnyerjük – s persze a papírformát beváltva az azeriek ellenit is –, akkor aligha maradhatunk le az Európa-bajnokságról.