„Én kihagynám, Kristóf nem valószínű”

Rasovszky Kristóf, az 5 km friss világbajnoka negyedik lett a nyílt vízi úszók királyszámában, a 10 km-en. Ezzel megszerezte a jogot az indulásra a tokiói olimpián, de valamennyien tudjuk, hogy a 22 éves veszprémi fiú az (arany)éremre hajtott Joszuban, a Japán-tengerről leválasztott, simavizű öbölben.

Joszu, 2019. július 16. A negyedik helyezett Rasovszky Kristóf (j) a gyõztes német Florian Wellbrock (háttal) és a harmadik helyezett, német Rob Muffels (takarásban) mellett a nyíltvízi úszók férfi 10 kilométeres versenye után a 18. vizes világbajnokságon, a dél-koreai Joszuban 2019. július 16-án. MTI/Kovács Tamás Fotó: Kovács Tamás Forrás: MTI/Kovács Tamás

Azért annak is megvan a hátulütője, ha káprázatos eredményeivel elkényezteti az ember a szurkolókat. Ahogy is tette már tavaly, a glasgow-i Európa-bajnokságon az 5 és a 25 km-es nyílt vízi úszás megnyerésével, a 10 km-en szerzett ezüstjével, továbbá az itt, a dél-koreai vb-n az 5 km-en aratott szombati fölényes győzelmével.

Felesleges mellébeszélni: azt hittük, magyar idő szerint kedd hajnalban a 10 km-t, az olimpiai számot is megnyeri.

Ebből is látszik, hogy az újságíró – bármennyire is próbálja szakértőnek feltüntetni magát – ugyanolyan laikus, mint a drukkerek.

Tíz kilométeren ugyanis – ellentétben a feleolyan hosszú számmal – az összes specialista, az összes nagymenő rajthoz állt, kezdve a nyílt vízzel is megpróbálkozó, 1500 méteren olimpiai bajnokkal, az olasz Gregorio Paltrinierivel, folytatva a szintén eddig medencés úszónak számító, még Rasovszkynál is fiatalabb német Florian Wellbrockkal, az 1500 méter glasgow-i győztesével, vagy a francia Marc-Antoine Olivier-vel, az 5 km balatonfüredi világbajnokával, a riói olimpia 10 km-es ezüstérmesével, az amerikai Jordan Wilimovskyval, a szám kazanyi arany-, balatonfüredi ezüstérmesével, továbbá a szakág királyával, a Füreden és a riói olimpián is győztes holland Ferry Weertmannal.

Ezek után maradjunk a szikár tényeknél: győzött Wellbrock, gyilkos hajrában kéttized másodperccel megelőzve Olivier-t, a német Rob Muffels a harmadik, Rasovszky pedig a győztestől 3,6 másodperccel, a dobogótól 1,9 másodperccel elmaradva negyedik. A másik magyar úszó, az egri Székelyi Dániel huszonhetedikként ért célba, 2 perc 15 másodperccel a bajnok után.

Rasovszky olimpiai kvótája egy pillanatig sem forgott veszélyben, mindvégig az első tíz között tempózott, végül a hajrában nem sikerült lépést tartania Wellbrockkkal és Olivier-vel, a harmadik helyért vívott küzdelemben pedig kicsivel lemaradt Muffelstől.

Rasovszkyt már a csapat szálláshelyén, ebéd után értük utol.

- Alapvetően elégedett vagyok, az olimpiai kvóta megszerzése volt a cél, és azt magabiztosan elértem, más kérdés, hogy felhőtlenebb lenne az örömöm, ha felállhattam volna a dobogóra. Roppant erős volt az iram – most is utolsóként ugrottam vízbe, de ennek nincs jelentősége -, féltávnál 54 perc körül volt az élmezőny, alig pár másodperccel maradtunk el az öt kilométeren győztes időmtől, az 53:23-tól. Hogy mit csinálnék másképpen, ha újraúszhatnám a versenyt? Az utolsó egyenesre szerettem volna az élről fordulni, sajnos ez nem sikerült. Úgy érzem, ezen a napon kihoztam magamból a maximumot, most ennyire futotta. Egy cseppet sem bánom, hogy szombaton bevállaltam az öt kilométert, nem emiatt szorultam le a dobogóról, meg aztán egy világbajnoki aranyérem már a zsebben van, ki az a bolond, aki ezt kidobná az ablakon? (Meg azt a húszezer dollárt, ami az elsőséggel együtt jár… – a szerk.) Egy nap pihenő után most jön csütörtökön a váltó, amelyben mindenki 1250 métert sprintel, a három társam valószínűleg Gyurta Gergely, Olasz Anna és Rohács Réka lesz, aztán pénteken véget ér ez a kemény hét a 25 kilométeres versennyel. Igen, bevallom, soha életemben nem voltam még ennyire feszült és ideges verseny előtt, mint ma, de ekkora tétre még nem is úsztam. Boldog vagyok, hogy ott leszek Tokióban, az egészen más verseny lesz, előtte nem kell öt kilométert úsznom, csak arra kell készülnöm!

Szokolai László, Rasovszky edzője egy fokkal szomorúbb volt, mint tanítványa.

- Nem esik jól a negyedik hely, kevésen múlt a dobogó, de a lényeg, hogy sikerült kvalifikálnia magát Kristófnak az olimpiára. Elemezni kell ezt a futamot, hogy mit lehetett és kellett volna másképp csinálni. Az volt az elképzelésem, hogy Kristóf az első-második helyen forduljon rá az utolsó egyenesre, hát ez nem sikerült, de ez van. Ami tény, a menők közül az öt kilométert senki sem úszta le. Hogy milyen kemény ez a tíz kilométer, azt bizonyítja, hogy az 1500-as olimpiai bajnok Paltrinieri átjött ide a medencéből, aztán csak hatodik tudott lenni. Az sem kedvezett Rasónak, hogy csendes volt a víz, nem voltak hullámok, pedig ő azt szereti, ha nem sima a víztükör. Nagyon erős volt az iram, 1:04 perces százakat úsztak, nem olyan volt ez a futam, mint a lányoké, ahol mindenki a hajrára spekulált. Azt kérdezi, ha visszapörgethetném az időt, elindítanám-e Kristófot a szombati öt kilométeren? Hát én kihagynám, az biztos, de Kristóf nem valószínű…

Gellért Gábor, a nyílt vízi szakág szövetségi kapitánya nem fanyalgott.

- Remek érzések vannak bennem, megvan az olimpiai kvóta, ráadásul „egyenes ágon”, azaz nem kell jövőre izgulni, és ilyesmi korábban sem Pekingben, sem Londonban, sem Rióban nem sikerült, mindig, úgymond, pótselejtezőn kellett kivívnia Gercsáknak, illetve Papp Márknak az indulási jogot. Ez már így is toronymagasan a legeredményesebb világbajnokságunk nyílt vízen, és még négy szám hátra van! Le a kalappal Raso előtt, ő volt az egyetlen az esélyesek között, aki be merte vállalni az öt kilométert. Tudom, hogy nem elégedett magával, mert éremre hajtott, de még véletlenül sem mondanám, hogy ki kellett volna hagynia a szombati öt kilométert, mert akkor most egy vb-arannyal és – ne legyünk álszentek – húszezer dollárral szegényebb volna.

Amihez még hozzá kell tenni a mostani negyedik helyért járó ötezer dollárt…