Azért annak is megvan a hátulütője, ha káprázatos eredményeivel elkényezteti az ember a szurkolókat. Ahogy Rasovszky Kristóf is tette már tavaly, a glasgow-i Európa-bajnokságon az 5 és a 25 km-es nyílt vízi úszás megnyerésével, a 10 km-en szerzett ezüstjével, továbbá az itt, a dél-koreai vb-n az 5 km-en aratott szombati fölényes győzelmével.
Felesleges mellébeszélni: azt hittük, magyar idő szerint kedd hajnalban a 10 km-t, az olimpiai számot is megnyeri.
Ebből is látszik, hogy az újságíró – bármennyire is próbálja szakértőnek feltüntetni magát – ugyanolyan laikus, mint a drukkerek.
Tíz kilométeren ugyanis – ellentétben a feleolyan hosszú számmal – az összes specialista, az összes nagymenő rajthoz állt, kezdve a nyílt vízzel is megpróbálkozó, 1500 méteren olimpiai bajnokkal, az olasz Gregorio Paltrinierivel, folytatva a szintén eddig medencés úszónak számító, még Rasovszkynál is fiatalabb német Florian Wellbrockkal, az 1500 méter glasgow-i győztesével, vagy a francia Marc-Antoine Olivier-vel, az 5 km balatonfüredi világbajnokával, a riói olimpia 10 km-es ezüstérmesével, az amerikai Jordan Wilimovskyval, a szám kazanyi arany-, balatonfüredi ezüstérmesével, továbbá a szakág királyával, a Füreden és a riói olimpián is győztes holland Ferry Weertmannal.
Ezek után maradjunk a szikár tényeknél: győzött Wellbrock, gyilkos hajrában kéttized másodperccel megelőzve Olivier-t, a német Rob Muffels a harmadik, Rasovszky pedig a győztestől 3,6 másodperccel, a dobogótól 1,9 másodperccel elmaradva negyedik. A másik magyar úszó, az egri Székelyi Dániel huszonhetedikként ért célba, 2 perc 15 másodperccel a bajnok után.
Rasovszky olimpiai kvótája egy pillanatig sem forgott veszélyben, mindvégig az első tíz között tempózott, végül a hajrában nem sikerült lépést tartania Wellbrockkkal és Olivier-vel, a harmadik helyért vívott küzdelemben pedig kicsivel lemaradt Muffelstől.
Rasovszkyt már a csapat szálláshelyén, ebéd után értük utol.
- Alapvetően elégedett vagyok, az olimpiai kvóta megszerzése volt a cél, és azt magabiztosan elértem, más kérdés, hogy felhőtlenebb lenne az örömöm, ha felállhattam volna a dobogóra. Roppant erős volt az iram – most is utolsóként ugrottam vízbe, de ennek nincs jelentősége -, féltávnál 54 perc körül volt az élmezőny, alig pár másodperccel maradtunk el az öt kilométeren győztes időmtől, az 53:23-tól. Hogy mit csinálnék másképpen, ha újraúszhatnám a versenyt? Az utolsó egyenesre szerettem volna az élről fordulni, sajnos ez nem sikerült. Úgy érzem, ezen a napon kihoztam magamból a maximumot, most ennyire futotta. Egy cseppet sem bánom, hogy szombaton bevállaltam az öt kilométert, nem emiatt szorultam le a dobogóról, meg aztán egy világbajnoki aranyérem már a zsebben van, ki az a bolond, aki ezt kidobná az ablakon? (Meg azt a húszezer dollárt, ami az elsőséggel együtt jár… – a szerk.) Egy nap pihenő után most jön csütörtökön a váltó, amelyben mindenki 1250 métert sprintel, a három társam valószínűleg Gyurta Gergely, Olasz Anna és Rohács Réka lesz, aztán pénteken véget ér ez a kemény hét a 25 kilométeres versennyel. Igen, bevallom, soha életemben nem voltam még ennyire feszült és ideges verseny előtt, mint ma, de ekkora tétre még nem is úsztam. Boldog vagyok, hogy ott leszek Tokióban, az egészen más verseny lesz, előtte nem kell öt kilométert úsznom, csak arra kell készülnöm!