Több hőse is van a jó szereplésnek. A honosított, csupa szív és igazi minőséget nyújtó Turner Yvonne, az egyre érettebben és magabiztosabban játszó center, Határ Bernadett, a klasszis módon védekező Zele Dorina egyaránt remek teljesítménnyel rukkolt elő eddig a kosárlabda Európa-bajnokságon, de, ha lehet használni ezt a szót, a legnagyobb szenzációt mégis Horti Dóra játéka jelenti, aki a FIBA-nál bekerült a második csoportkör álomcsapatába is. A ZTE 32 éves kosarasa négy éve, a hazai rendezésű Eb-n volt tagja legutóbb a válogatottnak, és ő maga sem hitte volna, hogy valaha még pályára lép a címeres mezben. Nem játszott a selejtezőkön sem, Székely Norbert szövetségi kapitány áprilisban beszélte rá a visszatérésre, és a 193 centis center nem adta be könnyen a derekát.
Amikor erről beszélgettünk a sikeres csoportmeccsek után, mosolyogva reagált arra a felvetésre, hogy ez a jó Eb-szereplés háromszoros kárpótlás is lehet neki. Először a négy évvel korábbi kontinenstorna sikertelenségéért, másodszor pedig a súlyos sérülés utáni hosszadalmas, már-már reménytelennek tűnő rehabilitációért.
„Az az Eb hazai pályán a csapatnak és nekem is nagyon rosszul sikerült, nagy csalódással gondolok vissza azokra a meccsekre. Egy évvel később aztán súlyosan megsérült a bal térdem, és amikor belementem a műtétbe, azt hittem, egyszerű lesz minden, de nem úgy történt. A rehabilitáció elhúzódott, közben várandós, majd anya lettem. Az e közben felszedett kilók leadása és a térdem gyógyítása egyszerre nagyon nehéz volt, és nem a válogatottságról, hanem csupán a pályára való visszatérésről álmodoztam. Ez össze is jött Zalaegerszegen, és nagyon meglepett, amikor Székely Norbert megkeresett, de elsőre nemet akartam mondani neki.”
És itt jön a képbe a harmadik ok, ami miatt az eredményes szereplés kárpótlást nyújthat: kislányának, Eszternek a hiánya. Horti Dórát a családja beszélte rá, menjen el az edzőtáborba, legyen ott az Európa-bajnokságon, ők majd mindent megoldanak. Tudja, hogy a kislánya jó helyen van a nagyszülőknél, ám ő is úgy érzi, a szülőnek nehezebb a távollét, mint a gyereknek. Mégsem bánja, hogy végül engedett a hívó szónak.