– Úgy emlékszem az 1954. június 30-án, Lausanne-ban lejátszott magyar–uruguayi vb-elődöntőre, mintha tegnap lett volna – idézte fel Tabárez a 65 évvel ezelőtti összecsapást, amit Uruguayban azóta az évszázad mérkőzéseként emlegetnek, és amit Puskás Ferenc nélkül, Kocsis Sándornak a hosszabbításban fejelt két góljával az Aranycsapat nyert meg 4-2-re. – Hétéves kisiskolás voltam, és hatalmas rádiókat hoztak be az osztályba, hogy hallgathassuk a meccsközvetítést. Végtelenül szomorúak voltunk, hiszen az volt Uruguay első veresége a világbajnokságok történetében.
Tabárez – aki 2006 óta dirigálja hazája válogatottját, s 2010-ben vb-elődöntőre is vezette a Celestét, az Égszínkékeket – fejből sorolta Hidegkuti, Puskás, Kocsis, Bozsik, Czibor nevét.
– Magyarország akkoriban forradalmasította a futballt. Hangsúlyozom, nagyon hálás vagyok az ajándékáért, hogy Magyarország ellen vezethetem a csapatomat a futball óriásáról elnevezett arénában, amelynél kevés szebbet láttam a világon. Mélységesen fájlalom, hogy Magyarország kiesett a világfutball vérkeringéséből, de biztos vagyok benne, hogy előbb-utóbb visszatalál oda. A hagyomány roppant fontos, de annak csak az alapnak szabad lennie, amire építkezni kell – hangsúlyozta a mester.
Fotó: Havran Zoltán
Diego Godín csapatkapitányt arról kérdeztem, mi Uruguay titka, hogy három és fél milliós picike nemzet létére ilyen kiemelkedő szerepet játszott és játszik ma is a futballban.
– Lehetetlen erre pár mondatban válaszolni, a közelmúltban dokumentumfilm-sorozatot is forgattak erről – mondta az Inter 33 éves középhátvédje.
– Az én pályafutásom összefonódott Tabárez mesterével, pár hónappal azt megelőzően debütáltam a válogatottban, hogy a maestro 2006-ban átvette a vezetést. Mitől ilyen jó az uruguayi futball? Talán a kultúránkban kell keresni a választ, hiszen az uruguayi nemzet elképzelhetetlen a futball nélkül, ez nekünk életérzés.
Nos, ha csak ennyi a titok, akkor nekünk, magyaroknak is van remény.
