– Tudta, hogy ön a negyedik magyar vízilabdázó, aki játékosként és edzőként is Eb-t nyert?
– Igen! Bevallom, nem sokat törődöm a statisztikákkal, ez nem is igazán fontos. Ami fontos, az az, hogy láttam a fiúk arcán, mennyire tudtak örülni ennek az aranyéremnek. Persze nemcsak ők, hanem én meg a stábom is. Eszméletlen sok munkánk, munkájuk van ebben. Köszönet a kluboknak is, mert az utóbbi időben sok tehetséges fiatal került a válogatott köré, s egyik-másik a válogatottba is. Ütőképes elegyet alkotnak a rutinos klasszisokkal, pár éve ezt még nem biztos, hogy elmondhattuk.
– Mekkora a jelentősége ennek a győzelemnek?
– Óriási. Megtörtünk egy huszonegy éves Eb-nyeretlenségi időszakot, ráadásul idehaza. Plusz volt nekem is két döntőm, a világliga és a 2017-es budapesti vb, amikor az utolsó akadályon buktunk el, pedig akkor is a fantasztikus közönségünk előtt játszottunk. Jó, hogy most valamit vissza tudtunk adni abból a szeretetből, ami a nézőktől áramlik felénk. Hatalmas a jelentősége ennek az aranyéremnek abból a szempontból is, hogy ne csak esélyesként, hanem nagy esélyesként utazzunk ki Tokióba az olimpiára.
– Mit érzett akkor, amikor a rendes játékidő utolsó másodperceiben, döntetlen állásnál kettő az egyben úsztak a spanyolok a kapunk felé a labdával?
– Először is mérges voltam, mert Vámos Marci nem kapta meg a szabaddobást a támadásunknál. Ilyenkor lepereg az ember élete a lelki szemei előtt, de azt is láttam, hogy a védőnk utol fogja érni Munarrízt, meg aztán ott volt Viktor is, és védett. Az ötméterespárbajban meg éreztem, hogy a fiúk nem akarják kiengedni a kezükből a győzelmet. Annyira magabiztosan lőttek, hogy ha van még tizenöt lövés, mindet belövik.
– Mire gondolt, amikor a 2017-es budapesti világbajnokság után Varga Dénesék lemondták a válogatottságot?
– Egyértelmű, hogy kulcsjátékosokról beszélünk, érzékenyen érintett, hogy Dumiék úgymond pihenőt kértek, de hát a kapitányi munka nem kívánságműsor. Én azonban eltökéltem, bárki is alkotja a válogatottat, annak ütőképesnek kell lennie. Ez nem volt mindig így, voltak kisiklások – például a 2018-as barcelonai Eb –, én azonban bíztam benne, hogy előbb-utóbb sikeres lesz, amit kigondoltam. Kifelé mindig igyekeztem pozitív maradni s a fiúknak ezt sugározni.