Két héttel az Európa-bajnoki cím bravúros megszerzése után a magyar férfivízilabda-válogatott visszatért a Duna Arénába. No, nem a medencébe, hanem az első emeleti nagyterembe, ahol a sajtófogadásokat szokták tartani. Csak vasárnap délelőtt a szurkolókat várták randevúra közönségtalálkozón.
És a szurkolók jöttek is szép számmal, már a tízórás kapunyitás előtt ott toporogtak a csípős időben, aztán szép türelmesen kivárták odabent, amíg sorra kerültek. A pólós hősök pedig alaposan felkészültek a találkozásra, mindegyikük előtt az asztalkán tucatszámra hevertek az előre aláírt fotók. Ám a rajongók ennyivel nem érték be, sokan közös szelfit kértek, és meg is kapták, továbbá névre szóló írásos üzeneteket a fotókra. – Büszke vagyok rá, hogy én találtam ki ezt a közönségtalálkozót, hétfőn indulunk Franciaországba a világligameccsre, előtte még belefért ez a rendezvény – mondta Märcz Tamás szövetségi kapitány, akit játékosaihoz hasonlóan megrohantak a drukkerek. – És Vámos Marciékat sem kellett noszogatni, örömmel jöttek el erre a matinéra.
Az említett balkezes bombázó kissé sápadtan, de boldogan állta a rajongók rohamát. – Nem vagyok még „százas”, volt egy felső légúti megfázásom, azért is nem játszhattam a minap az OSC elleni Bajnokok Ligája-rangadón – panaszolta az FTC-Telekom vezéregyénisége. – Az ilyen közönségrandevúknak azonban gyógyító hatása van, kimondottan élvezem. Már a győzelmünk utáni órákban is meghatódtam a közönség szeretetétől, amikor alig akartak hazaengedni bennünket. Annak azért örülök, hogy néhányunknak nem kell hétfőn Franciaországba utazni, mert ránk fér egy kis pihenés.
Fotó: Teknős Miklós
Hárai Balázs asztalkájánál két kissrác tartott egy vízilabdát, amit természetesen alá is írattak az OSC centerével. – Én magam is vízilabdázom, Vecsésről jöttem ide édesapámmal és Ádám öcsémmel, nem hagytam volna ki ezt a lehetőséget – közölte a tizenegy éves Bence, akit kézilabdázó öccse is elkísért, hiszen neki mindegy, hogy milyen labda, csak a magyarok győzzenek, ahogy el is mondta. – Sajnos az Európa-bajnoki döntőre már nem kaptunk jegyet, de otthon mindegyik meccset néztük a tévében. A helyzet az, hogy messzebbre is elmentünk volna egy ilyen értékes aláírásért, mint a Duna Aréna.
