Bezár a világ

Koronás Antal, mint szombatonként rendesen, fél hét körül ébredt. Függetlenül attól, hogy a péntek esti ultiparti már éjfélkor véget ért vagy elhúzódott hajnali kettőig.

Koronás Antal, mint szombatonként rendesen, fél hét körül ébredt. Függetlenül attól, hogy a péntek esti ultiparti már éjfélkor véget ért vagy elhúzódott hajnali kettőig. Hat óra harminckét perc, olvasta le a pontos időt. Aztán az ágyban mellette fekvő feleségére pillantott. Örömmel nyugtázta, hogy még alszik, vagy legalábbis úgy tesz, mintha aludna. Óvatosan kitakarózott, kikelt az ágyból, szigorúan jobb lábbal, bele sem bújt a papucsába, nehogy zajt csapjon. Kerülendő a szokásos párbeszédet, igyekezett gyorsan kiosonni a hálószobából, de amikor a futballistaévek reliktumaként a második lépésnél megreccsent a bokája, a felesége csak felriadt, vagy nem mímelte tovább az alvást.

– Miért nem hagysz legalább szombatonként pihenni? – kívánt neki jó reggelt.

– Dolgom van, drágám, tudod – Koronás Antal, mind mindig, udvarias válasszal igyekezett őt leszerelni.

– Dolgod… Inkább szenvedélyed! Vén fejjel. Igazán leszokhatnál már róla!

– Hazafelé bevásárolok.

Koronás Antal már régen letett arról, hogy érveljen a feleségének. Az újabb választ meg sem várva kilépett a hálószobából, becsukta maga mögött az ajtót, jelezve, készülődés közben nem tart igényt a felesége társaságára. Akkurátusan megborotválkozott, felöltötte a hétvégi szerelést, a kilencvenes évek divatját idéző, három fehér vonallal futtatott sötétkék melegítőalsót, sportzoknit és galléros pólót öltött hozzá. A konyhapultról leemelte a hosszú nyakú üveget, s szintén a szombati szertartás részeként kitöltött magának két cent szilvóriumot, amit egyhajtóra lehúzott. Kezébe vette a Nemzeti Sport előző napi számából kitépett sportfogadási kínálatot tartalmazó lapokat, átfutotta a cetlit, amire átvezette a gondosan kiválasztott tippeket. Izgatottság fogta el. Hét óra előtt öt perccel hagyta el a házat. Törzshelye, a sarki kávézó fél nyolckor nyitott, addig letudta a heti mozgásadagját, elsétált a parkig, ott tett egy kört, majd visszaindult. A kávézóban olyan lassan kortyolta a kapucsínót, amilyen lassan tudta, közben percenként az órájára nézett; tudta, hét ötvenkor kell távoznia, hogy nyolcra, nyitásra átérjen a Szerencsejáték Zrt. helyi fiókjába, amit ő is csak lottózóként emlegetett.

Kivett a rekeszből két szelvényt, kihajtogatta a Sportot, elővette a cetlit, újra átfutotta mindkettőt, vajon nem feledkezett-e meg valamiről. Erősen dobogott a szíve. Kezébe vette a tollat, s elkezdte kitölteni a szelvényt. Igyekezett összpontosítani, de ezúttal is hibázott, ezért másodszor is nekilátott. Ezúttal sikeresen a végére ért. Felkelt az asztaltól, diadalittasan nyújtotta a szelvényt az adminisztrátornak. Az betette a lapot a leolvasógépbe. Hiba a második, a harmadik, a negyedik, az ötödik és a hatodik sorban is.

– Anti bácsi, azt hiszem, elcsúszott egy sorral.

– Nem, nem hiszem, többször is ellenőriztem. Próbáld meg még egyszer, kérlek, hátha a masinával van gond.

Az adminisztrátor újra betette a lapot, a kijelzőn ugyanaz jelent meg. Gyanút fogott, ezért átfutotta a tippsort, s ekkor eszmélt.

– Anti bácsi, de hiszen maga a Premier League-re és a Bundesligára is fogadott.

– Hát persze! – csattant fel Koronás Antal. – Megjátszottam a Tottenham feltámadását is. Hiába szidják, én azért bízom Mourinhóban.

– Anti bácsi, nem olvassa a híreket? Bezárt az angol meg a német bajnokság is. Szinte az összes. Az iskolákat is bezárják.

Koronás Antal már nem mert vitatkozni, pedig határozottan úgy emlékezett, tegnap reggel még azt mondta be a rádió, hogy az iskolák nem zárnak be.

– S mi marad? – kérdezte kétségbeesetten.

– E hét végén még az NB I, s úgy emlékszem, talán az orosz bajnokság. De jövő héten tuti azokat is felfüggesztik. Bezár a sportvilág. Legalább mehetek szabadságra.

Bezár a világ, bezár a világ – ismételgette magában Koronás Antal, miközben kiszédelgett a totózóból. A bevásárlás persze kiment a fejéből. Hazaérve ügyet sem vetett a feleségére, lehuppant a tévé elé a fotelbe. Kezébe vette a távirányítót, így szuggerálta a készüléket. Nem is ebédelt. Kora délután bekapcsolta a tévét. Vadul nyomkodta a gombokat. Sehol sem talált focit. Csak az M4-en az NB I-et. Jobb híján azt nézte. Úgy tíz percet. Aztán kimerülten elszenderedett.

(A sorozat további részei ITT olvashatók.)