Vasárnap már végképp nem tudott mit kezdeni magával. Beszélgetni akart, bárkivel, csak persze ne az asszonnyal. A Londonban élő fiával skype-olni szoktak, helyesebben a felesége, mert ő tudja kezelni a laptopot, ő maga csak a háttérből integet, s olyan bölcs tanácsokkal látja el a kis Antit, hogy „Vigyázz magadra!” s „Ne dolgozd magad halálra!”
Tökfilkóra és Vilmoskörtére még neheztelt az elmaradt kártyaparti miatt, aztán eszébe jutott az unokaöccse, Gézu, aki NB III-as futballista, s ha nyer a csapata, rendszeresen felhívja, hogy gratuláljon neki.
– Mizu, ’Ti bá?
– Te vagy az, Gézu?
– Ne reménykedj, nem a Ronaldo!
– Menj már! Különben is tudod, én Messi-párti vagyok. Olyan, mint a Kuksi, a Kubala vagy a Varga Zoli.
– ’Ti bá, te menj már! Nem is láthattad őket játszani.
– Jól van, no, így mondják az öregek. De mi van veled?
– Épp most fociztam.
– Fociztál?
– Persze! Miért, ha Mason Mountnak meg Declan Rice-nak szabad…
– Azok kicsodák?
– ’Ti bá, ne csináld már! Az egyik a Chelsea, a másik a West Ham spílere. Lementek a parkba a spanokkal focizni. Aztán persze lebuktak, felnyomták őket. Mi azért firkásabbak vagyunk. Két faluval arrébb van egy frankó műfüves, oda járunk, s persze nem az egész csapat, csak néhányan a haverokkal.
– S nem félsz?
– A lebukástól jobban, mint a vírustól. Csöppet gáz, hogy az edzést is le kell tolni. Szerdán is két órát pörögtünk a ketrecben, utána majd beledöglöttem a nyargalásba.
– Miért, a tréner is lejár veletek?
– Dehogy! A teló rögzíti az adatokat. De ebbe ne menjünk bele. Az a lényeg, most már erre is megvan a tuti. Focis napokon bringán letekerem a kiírt penzumot. Még jó, hogy megtanítottál farolni, így a kitámasztás sem para. Na, cső, ’Ti bá, nyaggat a baby!
Koronás Antal megpróbáltatásai
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!