A második presszó persze már megakadt a torkán, a lattéba épphogy belenyalt, de a sok koffein így is megtette a hatását: mámoros állapotba került, újra embernek érezte magát. Most kell versenyeznie!
Lerakott egy húszezrest a pultra, elkurjantotta magát – Mindenki a vendégem! –, majd távozott.
Hazaérve becsöngetett a szomszédba. – Fogd az ásót, te gyümölcsfák védőszentje! Verseny lesz! – rivallt rá a szomszédra, amikor az bizalmatlanul kikukucskált.
Bögyében volt a szomszéd, aki mindig a kertjével dicsekedett, fennhangon kérkedve metszés-, komposztálás- és bionövényvédelem-tudományával.
Át sem öltözött, úgy rontott be a sufniba, ahonnan csörömpölés közepette kirángatta az ásót, s a mérőszalagot is zsebre vágta. Kitűzött egy ötször két méteres területet, majd átdobta a mérőszalagot a szomszédnak. – Tíz négyzetméter! A nyertes egész évben vendége a vesztesnek a Sarkiban! – szónokolta, majd amikor a szomszéd is végzett a kitűzéssel, elrikkantotta magát: – Rajt!
A szomszéd, erőteljes, inas, fizikai munkához szokott férfi, egy szólt sem szólt. Már akkor mosolygott a bajsza alatt, amikor látta, hogy Koronás Antal gizgazos, tarackkal sűrűn benőtt parcellát felásva akar vele versenyre kelni. Koronás Antal, úgy érezte, jól halad. Sportrajongóként pontosan ismerte az egyéni sportágakban a versengés fontos szabályát: tilos az ellenféllel törődni, oldalra tekingetni, saját tempóban kell a cél felé haladni. Féltávnál azonban kezdett kifulladni. Amikor másodszor akadt el az ásója, szentségelve felegyenesedett, s rátámaszkodott a szerszámra. Akkor vette csak észre, hogy a szomszéd már az ő parcelláján forgatja az ásóját.
– Semmi baj, Antal – mondta a szomszéd, s felé nyújtott egy vizespalackot. – Egyszer ez is elmúlik.
Koronás Antal megpróbáltatásai
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!