Néhány lépés múlva a sötétítő mögül már a játékosok sziluettje is felderengett. Ugyan nem ismerte fel őket, mint annak idején Albertéket, Nyilasiékat már a mozgásukról is, de tényleg úgy igaz, ahogy írja az újság, edz a csapat! Észrevette, hogy néhány oszloppal arrébb a kerítésről le van szakadva a sötétítő, így pontosan látta, mi történik. Tényleg csupán hatan edzettek egyszerre, olyan volt, mint egy szocialista hadgyakorlat, ahogy a játékosok ellenfél nélkül futkostak, ráadásul egy izgága edző angolul vezényelt fennhangon, mégis gyönyörűnek találta a tréninget. Végre focit látott! Akkor lepődött meg igazán, amikor egyszer csak Varga Roland húzott el mellette elektromos rolleron (ahhoz persze nem volt bátorsága, hogy ráköszönjön). Körbenézett, s csak ekkor konstatálta, hogy rajta kívül egyetlen ember lesi még az edzést. Nem is értette, miért nincs itt a fél Fradi-tábor.
– Ha ezt a Sarkiban elmesélem! – sóhajtott fel, elveszítve tér- és időérzékét.
Ábrándozás közben megcsörrent a telefonja. Az alpolgármester kereste. Egy pillanatra elszégyellte magát. Nem fogadta a hívást. Elhatározta, lebeszéli a hivatalt a vásárlásról. Bögyében volt az alpolgármester, amiért a biztonságra hivatkozva bezáratta a futballpályát. Az ilyen ember ne akarjon olcsó népszerűséget.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!