Seregszemlék voltak minden fronton

Április 5-e 1970-ben is vasárnapra esett, és jeles nap volt a magyar labdarúgásban: három év után újra klasszikus kettős rangadót játszottak a Népstadionban. Az Újpesti Dózsa–Vasas, Ferencváros–Bp. Honvéd mérkőzésekre ötvenezren látogattak ki. Mindez megerősítette, hogy van igény erre a programra, és az 1970-es években rendszeressé is vált. Az ötven évvel ezelőtti hétvégére azonban inkább hazánk „felszabadulásának” hamis, 25. évfordulója nyomta rá a bélyegét.

Göröcs János kapura tör. A régi Népstadionban olykor százezres tömeg szurkolt a mieinknek Fotó: MTI/Pálfai Gábor

Már az sem állja meg a helyét, hogy a II. világháborúban Magyarországon 1945. április 4-én értek véget a harcok, de Sztálin ezt a dátumot jelölte meg célként, így ezt komolyan kellett venni. Tolbuhin marsall aznap jelentette is, hogy teljesítette a feladatot, jóllehet az utolsó német katonát csak 12-én verték ki a Pinkamindszent melletti Kapuy-majorból. Felszabadításról pedig szó sem esett a szovjet katonai jelentésben, abban következetesen az „okkupacija”, azaz megszállás szó szerepelt. S ugyan a szovjet katonák itt is maradtak nálunk, 1950-től 1989-ig, a rendszerváltásig bizony április 4. nemzeti ünnep volt.

Kettős rangadó ide vagy oda, a Nemzeti Sport 1970. április 6-i címlapján a vezető anyag is „az erő, az ifjúság és a sport feledhetetlen seregszemléjét” méltatta, aprólékos tudósítással szolgálva a szombati Felvonulás téri parádéról. Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter ünnepi beszédéből vastag betűvel kiemelve, hogy „Lenin halhatatlan tanításainak megvalósításával épül népünk nagy műve, a szocialista Magyarország”. Értesülhettünk az évfordulót szimbolizáló huszonöt ágyúlövésről, a különböző űrméretű lövegek, tarackok, páncéltörők, rakétaegységek felvonulásáról, utánuk a Gorkij fasorból felbukkanó fehér inges úttörők seregéről, hatvanezer KISZ-tag hömpölygéséről, az elmúlt 25 év sportsikereit, olimpiai és világbajnoki győzelmeket soroló és dokumentáló táblák garmadájáról. Ott masíroztak a sorban a sportegyesületek is, a hét végén pedig egymást érték a felszabadulási versenyek.

A fővárosban az év legrangosabb hazai birkózóversenyét rendezték, hét ország indulóival, a kötöttfogású 57 kg-ban az olimpiai bajnok Varga János végzett az első helyen. A két évvel korábbi mexikóvárosi ötkarikás játékok másik magyar hőse, a nehézsúlyú Kozma István megfázás miatt kihagyta a versenyt, csak nézőként ment ki. A sportnapilap tudósítása alatt kisebb cikk szól arról, hogy délután autóbalesetben nagyon súlyos, de nem életveszélyes sérülést szenvedett. A legrosszabbra senki sem mert gondolni, de Kozma április 9-én elhunyt a kórházban – a héten külön is megemlékezünk a magyar birkózósport egyetlen kétszeres olimpiai bajnokáról.

Női kézilabdában a felszabadulási nemzetközi tornát az FTC nyerte, a döntőben a románt Voințát verve, női röplabdában a NIM mindenkit lepipált. Solymár és Pálvölgy közötti a Budapesti Tájékozódási Futószövetség jubileumi felszabadulási versenyén közel ötszázan indultak, és női 3500 méteren Monspart Sarolta – akit a minap jelöltek a Nemzet Sportolói közé – csehszlovák riválisait is legyőzte. A sportnapilapban olvashatunk egy kis cikket arról is, hogy Kaposvárott a felszabadulási autós ügyességi versenyen a Trabantok voltak a leggyorsabbak, mai szemmel megmosolyogtató ez a cím is, pedig ez csak a legkisebb, 850 kcm-ig terjedő kategóriára állta meg a helyét. Az eredmények között azért megbújik, hogy „feljebb” Fiat Coupéval, 1100 kcm felett pedig Ford Escorttal nyertek, no persze azokat a gaz imperialisták gyártották.

Az szinte érthetetlen, hogy Kecskeméten egyszerűen csak nemzetközi úszóversenyt rendeztek; hogyan feledkezhettek meg – vagy szabotálták el – a felszabadulásról, mindenesetre itt születtek a legjobb eredmények: Gyarmati Andrea 200 méter háton Európa-csúcsot úszott (2:27,6 perc), 100 méter háton pedig beállította az Európa-rekordot (1:07,9 p). Pedig, mint megjegyezte, nem így készült, egy héttel korábban még alapozott. A sztori azonban igazából azért ütős, mert az FTC versenyzője ekkor még 16 éves sem volt. (Két év múlva a müncheni olimpián egy ezüstöt és egy bronzérmet nyer majd.)

S akkor kanyarodjunk a labdarúgáshoz! Válogatottunk 1969. december 3-án Marseille-ben vb-selejtezőn 4-1-re kikapott Csehszlovákiától, és így lemaradt az 1970-es világbajnokságról, ami hatalmas traumát jelentett. Ám április 5-én a két csoportban zajló NB I hatodik fordulójában ötvenezren mentek ki a Népstadionba, hogy megnézzék előbb a Ferencváros–Bp. Honvéd (1-0), majd az Újpesti Dózsa–Vasas (3-1) meccset. „Újra zengett, zúgott a lelátó. A sajtópáholyban Hoffer József szövetségi kapitány elégedetten dörzsölte a kezét, örült annak, hogy újra sokan érdeklődnek a labdarúgás iránt” – olvashatjuk a másnapi Nemzeti Sportban.

Az Újpesti Dózsa–Vasas meccs igazán élvezetes volt; a sportnapilaptól a kétgólos Dunai Antal, Káposzta és a kapus Szentmihályi egyaránt 8-as osztályzatot kapott, Solymosi, Juhász, Noskó, Fazekas, Bene és Nagy László 7-est, a Vasasból Mészöly, Lakinger és Farkas 7-est. Tamás kapus viszont csak 5-öst, két gólban is ludas volt. Ám a Vasas azután is egyenrangú ellenfele volt a lila-fehéreknek, hogy Vidátsot a 76. percben, már 3-1-nél kiállították. Az újpestiek is elismerték, másképp is alakulhatott volna a mérkőzés, ha náluk Szentmihályi nem véd ihletett formában.

Válogatottunk egy hét múlva a marseille-i csapás után először lépett pályára, és teljesen átszervezve, megfia­talítva 2-2-es döntetlent ért el a jugoszlávok ellen Belgrádban. A csehszlovákok elleni vereség mások mellett Szentmihályinak és az 1966-os vb-n Brazília ellen csodagólt szerző Farkasnak az utolsó fellépése volt a válogatottban. A belgrádi barátságos mérkőzésen Hoffer József hét újoncot – a kezdőcsapatban ötöt – vetett be. Új időszámítás kezdődött.

Kilencvenezres publikummal

Klasszikus kettős rangadót a négy nagy fővárosi csapattal (FTC, Újpesti Dózsa, Bp. Honvéd, Vasas) először 1956 áprilisában rendeztek a Népstadionban, és a második alkalommal, ugyanebben az évben szeptemberben már 90 ezren látogattak ki rá, ez a nézőcsúcs is. A következő ilyen rendezvényre azonban már három évet kellett várni, és a hatvanas években is esetlegesek voltak. 1970-ben azonban újra életet leheltek bele, és 1987-ig csupán két esztendőben maradtunk kettős rangadó nélkül; akadt olyan év, amikor hat is volt. Az utolsó kettős rangadót 1987. május 2-án rendezték, ekkor a Dózsa 2-1-re verte a Honvédot, az FTC pedig 3-1-re a Vasast, harmincezer néző előtt. Manapság a Puskás Arénában nem terveznek ilyen programot.