Michael Jordan szembefordult korábbi hitvallásával

Michael Jordan, minden idők legkiválóbb kosárlabdázója, sőt talán sportági szűkítés nélkül – amennyiben a pénzt elfogadjuk értékmérőnek, akkor feltétlenül – minden idők legsikeresebb sportolója szakított eddigi felfogásával, s a minap, az Egyesült Államokat felkorbácsoló brutális rendőri fellépés, George Floyd meggyilkolása hatására politikai hitvallást tett.

epa08457583 (FILE) - Former NBA star Michael Jordan receives the Presidential Medal of Freedom during a ceremony in the White House in Washington, DC, USA, 22 November 2016 (re-issued on 01 June 2020). Michael Jordan condemned 'ingrained racism' in the United States in a statement on the death of George Floyd released on 31 May 2020. EPA/SHAWN THEW *** Local Caption *** 53130492 Fotó: SHAWN THEW Forrás: MTI/EPA

„Szomorú, igazán gyötrelmes és egyszerűen dühítő. Továbbra is azon leszünk, hogy megvédjük és javítsuk az afroamerikaiak életét, amíg a mélyen gyökerező rasszizmust országunkban teljesen ki nem irtjuk.” Michael Jordan sokak érzését öntötte szavakba ekképpen George Floyd meggyilkolása után; mi több, szavainak azzal adott nyomatékot, hogy bejelentette, a következő tíz évben százmillió dollárral támogatja a rasszizmus elleni küzdelmet.

Jordan sokakat meglepett a kiállásával, hiszen játékosként távol tartotta magát a politikától, s még egy éve is így jellemezte önmagát:

„Sosem éreztem magam aktivistának, csak kosárlabdázónak.”

Ez utóbbi kijelentése a karantén hónapjainak legnagyobb sportcsemegéjében, az ESPN gyártásában készült The Last Dance (Az utolsó tánc) című tízrészes dokumentumfilm-sorozatban hangzott el, amely – természetesen Michael Jordannel a középpontban – a Chicago Bulls kilencvenes évekbeli szárnyalásának, a hat NBA-győzelemnek a történetét és kulisszatitkait mutatja be lebilincselően.

Az utolsó tánc – film Jordanről, tabuk nélkül

A film nagy értéke, hogy tabuk nélkül tárja elénk nem csupán Michael Jordant, a szupersztárt, hanem a hétköznapi, szabad szájú, és olykor esendő embert. Így nem maradhatott ki belőle azon eset felidézése sem, amikor a még a bajnoki címek előtt álló, de már a liga legjobbjaként számontartott játékos 1990 júniusában visszautasította az észak-karolinai szenátorválasztáson a demokraták jelöltje, a színes bőrű Harvey Gantt támogatását a rasszistának bélyegzett republikánus Jesse Helmsszel szemben (aki végül győzött is). Mi több, a véleményét felettébb cinikusan fejezte ki.

„A republikánusok is vesznek tornacipőt.”

Ez a mondat szaladt ki a Nike frontembereként Jordan száján, amit azóta számtalanszor a fejére olvastak. Amikor a filmet forgatva újfent szembesítették vele, Jordan így reagált: „Nem korrigálom azt a kijelentést, mert poénból, csak úgy spontán szaladt ki a számon, a buszon Horace Granttel és Scottie Pippennel beszélgetve.” Majd az eset hátterét a következőképpen mesélte el: „Az anyukám megkért, hogy álljak ki Gantt mellett. Mire én azt mondtam, nem beszélek ingyen valakiről, akit nem ismerek, de küldök neki anyagi támogatást. És így is tettem.”

Muhammad Ali örökké él, Jordant elfelejtik? Aligha

Ahogy annak idején is tették, a filmben is Muhammad Alihoz mérik Jordant, mert a legendás ökölvívó síkra szállt a feketék jogaiért. Több megszólaló fejezi ki a csalódását a filmben Jordan akkori viselkedése miatt. Nathan McCall, a Washington Post egykori újságírója egyenesen a következő kijelentésre ragadtatta magát: „A világon mindenki tiszteli Muhammad Alit. Tudják, miért? Mert kiállt valamiért. Még ha emiatt kevesebbet is keresett. Mi tiszteljük ezért. Michael Jordan neve feledésbe fog merülni. Muhammad Alié nem.”

Jordan maga erre a következőképpen felelt a filmben: „Tisztelem Muhammad Alit, amiért kiállt azért, amiben hitt. De én sosem éreztem magam aktivistának, csak kosárlabdázónak. Nem voltam politikus, csak kosaraztam. A munkámra összpontosítottam. Ez önző dolog? Lehet. De nekem ez adta az energiát.”

Majd tágabb összefüggésben önmagáról mint példaképről így beszélt: „Mindenkinek nem lehet megfelelni, én tudom, mert mindenkinek előre kialakított elmélete van arról, hogy mit kellene vagy nem kellene tennem. Úgy fogom fel az életemet, hogy példát mutatok. Ha ez inspirál valakit, az nagyszerű. Továbbra is ezt fogom tenni. De ha nem, akkor talán nem engem kellene követnie.”

Michael Jordan tehát a film forgatásának idején, 2018-ban és 2019-ben is kitartott amellett, hogy köszöni, nem kér a politikából, de még a közéleti szereplésből sem. Vajon most miért változtatta meg a véleményét?

A Nike, a Jordan Brand és az LGBTQ-jogok

Csak találgatni tudjuk. George Floyd meggyilkolása talán a feketéket ért minden korábbi inzultusnál jobban felháborította őt is. Másfelől az is tény, hogy a százmillió dolláros felajánlást hivatalosan a „Jordan Brand” tette meg, amely a Nike tulajdonában van. Az amerikai sportszergyártó cég rendre exponálja magát az LMBTQ-jogok szövevényes ügyében – nyíltan támogatta például az interszexuális dél-afrikai atlétát, Caster Semenyát is –, sőt „Be True” (Légy igaz, szabatosabb fordításban Légy önmagad) szlogennel kampányt indított.

Több mint kétmilliárd dolláros vagyonával, a földkerekség leggazdagabb sportolójaként – ma már végtére üzletemberként – Jordan, ha nem is akar elmerülni ezen ügyekben, a Nike-val való egymásrautaltságban nyilván nem is fordíthat hátat teljesen eme törekvéseknek.

Ez persze pusztán spekuláció, s az igazat megvallva, inkább csupán kávéházi beszélgetést felpezsdítő téma. Jordan ugyanis – még csak azt sem mondhatjuk, hogy elsősorban, hanem tulajdonképpen csakis – minden idők legjobb kosárlabdázójaként, felejthetetlen sportolóként, utánozhatatlan géniuszként él az emlékezetünkben. Ennek állít emléket a remek sorozat, amely, ahogy mondani szokás, kötelező, kihagyhatatlan mozi.