Hakeem Olajuwon, minden idők legképzettebb centere tizenkettedik, ez rendben van. Oscar Robertson, a Big O nem tudott bekerülni az első tízbe, pedig övé az első tripla-dupla szezon... Na mindegy, nézzük az első tízet, fordított sorrendben:
10. Shaquille O'Neal. Az erő, mozgékonyság és ügyesség példátlan elegye, ami egy 150 kilós, 216 centis behemótnál addig még senkinél sem fordult elő. Négy bajnoki aranygyűrű, három döntőbeli MVP-cím nem rossz pedigré. No és éppen húsz éve 29,7 pontos átlaggal ő lett a pontkirály, no meg az alapszakasz MVP-je.
9. Kobe Bryant. Halálában Shaq elé került, amire mindig is vágyott. 20 szezon a Lakers aranysárga mezében már önmagában is legendai státust biztosít, de az öt bajnoki gyűrű, az MVP-cím (2008), a 81 pontos meccs, a 60 pontos búcsú méltó ráadás. Nála jobban senki sem akarta a győzelmet.
8. Tim Duncan. Az egyetlen érv ellene, hogy unalmas volt. Unalmasan gyártotta a pontokat, szedte a lepattanókat, adta a blokkokat, szállította a Spursnek a bajnoki címeket, szám szerint ötöt. A középtávoli palánkos dobása az NBA történetének legrettegettebb fegyvere Kareem Abdul-Jabbar skyhookja után.
7. Larry Bird. LeBron James felbukkanásáig ő volt az NBA történetének legjobb kisbedobója. Három bajnoki és ugyanannyi MVP-cím a Celticsszel nem semmi, plusz alapító tag a Dream Teamben. A valaha volt legjobb fehér kosaras.
6. Wilt Chamberlain. Csak hatodik? Na neee... 30,1 pont és 22,9 lepattanó a karrierátlaga, volt egy 100 pontos meccse 1962-ben (senki másnak sem azelőtt, sem azóta, Kobe 81 pontja a legközelebbi teljesítmény), és egy egész idényben 50,4 pontot átlagolt. Amit a rovására írnak, hogy „csak” két aranygyűrű díszíti az ujjait...




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!