Egy éve küzd a gyilkos leukémiával Siniša Mihajlović, a Bologna szerb edzője. Vasárnap 19.30-kor Parmában játszik a csapata, a mester csak a lelátóról figyelheti a történéseket, mert a fegyelmi bizottság oda száműzte a szangvinikus edzőt a legutóbbi fordulóban, a Sassuolo elleni meccsen tanúsított magatartásáért. A bajnoki forduló előtt felidézte az egy éve történteket.
– 2019. július 11. volt, hárman jöttek el a lakásomra, Walter Sabatini sportigazgató, Nanni doktor, a csapatorvos és Marco Di Vaio klubmenedzser. A doktor közölte a szörnyű hírt, hogy leukémiás vagyok. Aznap reggel estem túl a vizsgálatokon, és vártam az eredményt. Nem erre számítottam… Életem legszörnyűbb napja volt, és egy év elteltével elmondhatom, hogy senkinek sem kívánom azt a sz…ros évet, ami mögöttem van. De itt vagyok, és hogy a régi Siniša Mihajlović vagyok, mi sem bizonyítja jobban, hogy már tudok veszekedni a bírókkal, ha igazságtalanság éri a csapatomat. Hálás vagyok a klubnak, amikor a közelmúltban újabb egyéves szerződéssel ajándékoztak meg a betegségem ellenére. Tavaly ilyenkor szerintem nem volt ember, aki hitt volna abban, hogy 2020. július 11-én itt leszek, és a Parma elleni meccsről fogok nyilatkozni.
A sajtóértekezlet:
Mihajlovićnak a sugárkezelés és a kemoterápia hatására kihullott a haja, ezért sapkát hord, de mindez most nem sokat számít, az a lényeg, hogy az egykori 63-szoros jugoszláv válogatott él és dolgozik. Mihajlović akkora tiszteletnek örvendett hazájában – dacára annak, hogy csak az apja volt szerb, az anyja horvát –, hogy horvát nemzetiségű anyai nagybátyja neki köszönhette az életét. Amikor a kilencvenes évek elején Vukovár és Borovo ostrománál a szerb szabadcsapatok elfoglalták Borovót, és foglyul ejtették a horvát nemzetiségű nagybácsit, a noteszában megtalálták Mihajlović telefonszámát. Nem hitték el, hogy rokonról van szó, de amikor felhívták a számot, a labdarúgó közölte, hogy ez bizony az ő nagybátyja, és azonnal engedjék el, mert különben… Természetesen elengedték.
