Példakép volt, és az is marad

Tass Olga a sportvilág kivételes erényeket csillogtató alakja, aki örökre példakép marad.

A kétszeres olimpiai bajnok Schmitt Pál szerint a súlyos betegség után pénteken éjszaka 91. évesen elhunyt Tass Olga nem csupán kiemelkedően sikeres tornász és sportvezető volt, hanem a sportvilág kivételes erényeket csillogtató alakja, aki örökre példakép marad az olimpiai mozgalom, valamint a magyar tornasport közösségének minden tagja számára.

Tass Olga Fotó: Magyar Olimpiai Bizottság

„Olimpiai bajnoktársam mindig is a fegyelem, a sport iránti alázat és szorgalom megtestesítője volt, aki sohasem elégedett meg a tudásával, amíg csak tehette, képezte magát, hogy egyre többet és hasznosabbat tudjon adni az utódainak – hangsúlyozta az SzPress Hírszolgálatnak adott nyilatkozatában Schmitt Pál, a Nemzet Sportolója, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság egyik rangidős tagja. – Amibe belekezdett, azt kitartással véghez is vitte, számára a visszakozás és a feladás ismeretlen fogalom volt. Mindezt a mély tisztelet és az olimpiai bajnokok közötti erős összetartás mondatja velem. Büszke vagyok arra, hogy nemcsak a munkatársa, hanem tisztelője is lehetettem a négy olimpián szereplő és 1956-ban a kéziszercsapattal aranyérmet is nyerő Tass Olgának, ahogy a 2003-ban elhunyt férjének, Lemhényi Dezsőnek is, aki vízilabdázóként lett aranyérmes Helsinkiben, az 1952. évi nyári játékokon. Ők ketten olyan kivételes párt alkottak, akik mindig is tudást, lelkesedést és a sport értekeinek tiszteletét sugározták a környezetüknek. Edzőként és szövetségi kapitányként nemcsak idehaza, hanem a magyar szaktudás hírvivőiként Franciaországban is az eredményes munkájukkal tűntek ki. Felnéztek rájuk, ma is elismeréssel emlékeznek vissza azokra az időkre, amikor megosztották a tudásukat a francia sport kiválóságaival.”

A Magyar Olimpiai Bizottság tiszteletbeli elnöke arról is megemlékezett, hogy Tass Olga életének legutolsó napjáig sem mondott le a rendszeres testedzésről, mindennapjait a rendszeresség, a mértéktartás és a pontosság jellemezte. Energiájából arra is futotta, hogy hozzá hasonló korú hölgyek számára sportfoglalkozásokat tartson. Mindvégig kitartott a reggeli tornája és az uszoda rendszeres látogatása mellett. Szerette azt, amit csinált, adott magára, és jóval a 85. születésnapja után is ugyanezt sugallta tanítványainak, akiket a helyes testtartásra, testük szorgalmas karbantartására tanított.

„Tass Olga, amikor csak tehette, lelkesen vett részt a Magyar Olimpiai Bajnokok Klubjának rendezvényein, amelynek alapító elnöke Lemhényi Dezső volt. Férjének halála után is szívesen tett eleget a felkéréseknek, gyakran szólalt meg a rendezvényeken, hirdette az olimpiai mozgalom igéjét. Lesték a szavait, hat olimpiai érem büszke tulajdonosaként aligha találkozhatott volna a hallgatóság nála hitelesebb előadóval” – mondta befejezésül Schmitt Pál, akinek a méltatásához felesége, az olimpiai ezüstérmes tornász Makray Katalin annyit tett hozzá, hogy Tass Olga születésétől kezdve halála napjáig szerető anyaként becsülettel és féltőn gondoskodott az erre rászoruló lányáról.