Minden más az otthon zöld füvén

Egyelőre ellentétes utat jár be a labdarúgó NB II két kiemelkedő esélyese és vélhetően leggazdagabb klubja. A DVSC repülőrajtot vett helyi kötődésű játékosaira építve, a Vasas komoly pénzért összevásárolt csapata viszont még nyeretlen. Persze nagyon hosszú még a szezon.

Fotó: Imre Gyorgy

Kiragadott részlet a labdarúgó NB II tabellájából két forduló után: 1. DVSC 6 pont (4-0), … 13. Vasas 2 pont (2-2).

A Loki éllovas pontveszteség és kapott gól nélkül, a papírformának megfelelően, az elméletben talán még a debrecenieknél is erősebb angyalföldiek viszont az alsóházban szerénykednek nyeretlenül. Legkevésbé sem a papírformának megfelelően.

Szerdán a Nagyerdei Stadionban néztük meg a DVSC–DEAC cívisderbit, s mivel jó korán megérkeztünk, a kivetítőn végigkövethettük a Békéscsaba–Vasas mérkőzés második félidejét. Olyan volt egy Vasas-drukkernek, mint az élveboncolás. A Csaba betolta a csapatbuszt a saját tizenhatosára, a vége felé Babinyeczék már arra rúgták a labdát, amerre álltak, egyik taktikai szabálytalanság követte a másikat, a fél csapatot kiállíthatta volna Rúsz játékvezető, ehelyett beérte öt sárgával. Plusz a Vasas legjobb csatára, a múlt heti gólszerző, Feczesin Róbert térde bevizesedett, nem is léphetett pályára. A vége egy-egy, mint vasárnap a Kazincbarcika ellen.

A Vasas szervezetileg – még ha eddig ez a pályán nem is látszik – már úgy működik, mint egy Premier League-klub. Ha az ember interjút akar kérni Bene Ferenc vezetőedzőtől, akkor írásban kell eljuttatnia a kérdéseket Ádám Krisztina kommunikációs igazgatónak, majd a hölgy meghányja-veti a választ Nagy Miklós ügyvezető igazgatóval, egyszersmind kisebbségi tulajdonossal. Jövő héten nekirugaszkodunk a procedúrának.

Azt különben már a Nagyerdei Stadionban is érzékeltük, hogy az emberek nemigen szeretik a Vasast, aminek roppant egyszerű az oka: ahol kirívóan sok a pénz, ott mellé ne várjanak még szimpátiát is. Amikor egy ismerős klubvezető arról beszélt nekem, hogy Radó Andrást, az első fordulóból az esküvője miatt hiányzó NB I-es gólkirályt ötvenmillió forintos aláíráspénz fejében szerezte meg a Vasas, leesett az állam, de egy óra múlva rá kellett jönnöm, még én vagyok a kis naiv: egy valamikori angyalföldi játékos cimborám közölte, rosszul vagyok informálva, a Zalaegerszegről érkező gólvágó markát kétszázezer euró ütötte, ami testvérek között is hetvenmillió forint, már ha igazak a pletykák, és akkor az állítólagos négy és fél milliós havi fizetésről még nem is beszéltem.

A 19 éves Bárány Donát (pirosban) csak egy a sok tehetséges Loki-tini közül
Fotó: Mirkó István

Persze senki se higgye, hogy a Nagyerdei Stadion szegényház, de azért a cívisek másképp építkeznek. Szerdán a kezdő tizenegy mind a tíz mezőnyjátékosa a Loki saját nevelésű labdarúgója volt, a nyilván jó fizetésért visszaigazolt válogatottak, Varga József és Korhut Mihály álla nem kopik fel, de senkinek ne legyen kétsége: nevezett futballisták nem csupán a csinos gázsiért tértek vissza nevelőegyesületükbe. Minden más az otthon zöld füvén. Varga és Bódi Ádám csapatkapitány (utóbbi szintén egy megtért renegát) szinte könnyek között magyarázta a meccs után a parkolóban, mennyire megrázta őket imádott csapatuk júniusi kiesése.

Magától értetődőnek tartották, hogy jöjjenek, és segítsenek a bajban.