Noskó Ernő és Tóth Kálmán, a hetvenes évek közepe legendás budafoki „aranycsapatának” két erőssége végezte el a kezdőrúgást a Promontor utcai stadionban az NB I első fordulójának utolsó mérkőzésén, a BMTE–Kisvárda összecsapáson.
Fotók: Mirkó István
Felfedeztük a nézőtéren Marco Rossi szövetségi kapitányt két segítőjével, Cosimo Inguscióval és Giovanni Costantinóval, és ott volt VIP-páholyban a 93 éves Raduly József, a legidősebb magyar válogatott labdarúgó, valamint Mészöly Kálmán, ama 44 évvel ezelőtti remek együttes szakvezetője is.
A 74 év után újra NB I-es mérkőzést játszó Budafok azonnal gólveszélyes támadást vezetett, Takács beadásából Kovács Dávid és Skribek is gólt rúghatott volna, de mindketten elvétették a labdát. Aztán a rutinosabb Kisvárda átvette a kezdeményezést. Közben vészjósló fellegek gyülekeztek a Promontor utca fölött, csak idő kérdése volt, mikor tör ki a zivatar, ez azonban a vadonatúj lelátót megtöltő mintegy kétezer nézőt cseppet sem izgatta.
Az viszont sokkal inkább, hogy a 13. percben Cukalasz átlépte a labdát a saját térfelén, de ezzel saját társait csapta be, Oláh Bálint lecsapott a labdára, kiugratta Kovács Dávidot, és a Budafok csapatkapitánya 14 méterről a jobb sarokba lőtt, megszerezve csapata első élvonalbeli gólját az utóbbi 74 évben.
A 17. percben jött az egyenlítés, Fernando Viana lefejelte Vaszicskut, maga iramodott meg a labdával, Romić és Oláh pedig közelről nézte, ahogy a brazil szélső nehéz szögből jobb belsővel a bal sarokba tekeri a labdát, 1-1. Aztán a 20. percben elkezdett ömleni az eső, villámlott is, egyre sanyarúbb körülmények között folyt a mérkőzés.
Szünet után sem csillapult az eső, de a játékosok és bíró dacoltak az elemekkel. Supka Attila, a Kisvárda rutinos mestere az eresz alól figyelte a történéseket, fiatal kollégája, Csizmadia Csaba azonban fittyet hányt az ítéletidőre, és az oldalvonal mellől, bőrig ázva követte az eseményeket. A 60. percben a budafoki edző beküldte a Puskás-díjas Zsóri Dánielt, mégsem a hazaiak, hanem a vendégek előtt adódtak helyzetek. A szakadatlanul zuhogó esőben szinte korcsolyáztak a játékosok, de azért derekasan állták a sarat – szó szerint –, a hazai publikum pedig „Mindent bele!” kiáltásokkal buzdította övéit. Viana közeli lövését védte bravúrral – és lábbal – Póser. Aztán Kovácsréti lapos, bal alsó sarokra tartó bombáját tolta ki a kapufa elől a lassan a mezőny legjobbjává emelkedő budafoki kapus.
