A július 12-én elhunyt Szűcs Lajostól vettek végső búcsút a szerettei, tisztelői. A Fradival kétszeres bajnok és VVK-döntőbe jutott hátvéd – akit kétszer választottak az év magyar labdarúgójának – eredményeit, emberi nagyságát méltatta Szabó Tünde sportért felelős államtitkár, Orosz Pál, az FTC Labdarúgó Zrt. vezérigazgatója, Kulcsár Krisztián, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke és Berzi Sándor, a Magyar Labdarúgó-szövetség alelnöke is.
Íme, a gyászbeszédek szerkesztett változatai.
Ma mindenki sztárként kezelné

Fotó: Fradi.hu
Szabó Tünde (sportért felelős államtitkár): Búcsúzni mindig fájdalmas, különösen, ha egy újabb csodálatos sportembertől kell elköszönni. Egyike volt azoknak a kiválóságoknak, akikre nagy szüksége volt a sporttársadalomnak. Óriási energiája és játékintelligenciája nélkülözhetetlen eleme volt minden idők egyik legjobb Fradijának és az olimpiai bajnok csapatnak. Ő valóban szolgálta a futballt. Őszinte tisztelet övezte, mert mindenki tudta, hogy egyetlen mérkőzésen, edzésen sem adta alább a száz százaléknál. Szűcs Lajost ma sztárként kezelné mindenki, még ha legendás visszafogottsága tiltakozna is ez ellen. A visszaemlékezésekből tudjuk: a világválogatott mérkőzése után maga Beckenbauer érdeklődött arról, lát-e esélyt arra, hogy elszegődik a Bayern Münchenhez. Elképzelhetjük, micsoda szenzációval járna ma egy ilyen hír. Fél évszázaddal ezelőtt egy csendes nemleges válasz gyorsan pontot tett a beszélgetés végére. Szűcs Lajos igazi példakép volt, akit fiatalok ezrei követtek, így biztosak lehetünk benne, hogy a jövőben is példakép marad.
Mi lesz velünk nélküled, nélkületek?!
Orosz Pál (vezérigazgató, FTC Labdarúgó Zrt.): Lajos bácsi! Nem jó ez így. Mi lesz velünk, akik nem fordulhatunk többé hozzád tanácsért? Te és Gyula bácsi – valamint 2011 őszéig Flóri bácsi – mindig itt voltatok, támaszt adtatok nekem, nekünk, amióta a Fradit szolgálhatjuk. Édesapám is azzal vigasztalt, mielőtt elment, hogy nyugodtan fordulj Lajoshoz és Gyulához, ha bármi tanácsra lesz szükséged. Amikor egy rosszabb napom volt, csak lementem az irodátokba, a legendás 9-es szobába és egy perc alatt sütött ki újra a Nap, miközben hallgattam a bölcseleteidet, a régi történeteket, amelyek közül már édesapámtól is hallottam néhányat évekkel ezelőtt. Most mindez a teher Gyula bácsira hárul majd.