Soha nem fogom elfelejteni azokat a napokat, amikor együtt néztük az utánpótlás-csapatok, az ifi bajnoki meccseit, és amikor már kicsit kevesebb volt az erőd, akkor is ott voltál, beálltál az autóddal a pálya mellé, Gyula bácsi az egyik oldalon, én a másik oldalon és csak hallgattam, hogy ti, a két legenda hogyan látjátok a gyerekeket, a fiatalokat. Lajos bácsi, tudjuk, hogy ott vagy most is a lelátón, tudjuk, hogy egy fantasztikus baráti társaságból figyelsz már minket, ígérjük, hogy nem feledjük el, amit a Ferencvárosért, a magyar labdarúgásért tettél, és mindent megteszünk azért, hogy odafenn is megjelenjen arcodon az a jellegzetes mosoly, amiben benne volt egész szeretni való lényed és csodálatos életed. Nyugodj békében, örökre velünk maradsz!
Újra a futballt választaná
Kulcsár Krisztián (elnök, Magyar Olimpiai Bizottság): – A 70. születésnapodon, a MOB irodájában azt mondtad, a hetvenből a foci több mint ötven csodálatos évet adott, és ha újrakezdhetnéd, újra a futball-labdát választanád. Hűséges ember volt, kis kitérőkkel a Fradi volt a mindene. Több mint ötven évig Gödöllőn élt, a város díszpolgára is lett. Játszhatott volna külföldön is, de szerette Magyarországot, nem hagyta el a hazáját a jobb élet reményében sem.
A magyar labdarúgás egy nagy szereplőjével lett szegényebb
Berzi Sándor (alelnök, Magyar Labdarúgó-szövetség): Kiváló ember, csodálatos társ, nagyszerű barát, az őserő, a nagy harcos, aki számtalan csatát megélt élete során, ezt az utolsó harcot nem nyerhette meg. Lajos halálhíre fájdalmas és lesújtó, távoztával a magyar labdarúgás egy nagy szereplőjével lett szegényebb. A labdarúgás volt az élete, a Ferencváros a második otthona, a Fradi a nagy családja.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!