– Gyerekkoromban kerültem Norvégiába, így a többieknél vélhetően jobban ismerem a skandináv futballt, a Djurgardent sem kell bemutatni – mondta Tokmac a Nemzeti Sportnak. – Nem követem hétről hétre az eredményeit, de tudom, hogy Svédország egyik legerősebb csapatáról beszélünk, egyik ország élvonalában sem lehet véletlenül bajnokságot nyerni. Támadó szellemű csapatként él a köztudatban, a minőség is inkább az elöl játszó futballistákat jellemzi. Hátul nagyon figyelnünk kell, ám ha kitámadnak, megnyílik a terület előttünk. Minden esélyünk megvan a továbbjutásra.
Fotó: Mirkó István
A jövő szerdai BL-selejtezőt persze még megelőzi az MTK elleni pénteki bajnoki rajt.
– Bár az újonc otthonában lépünk pályára, a csapattársaim figyelmeztettek, hogy az MTK-t a múltja miatt sem szabad tipikus feljutóként kezelni, a klub az élvonalhoz tartozik, a Magyar Kupa legutóbbi kiírásában ráadásul az elődöntőig menetelt. Vagyis a nyitány minden lesz, csak könnyű nem. Ráadásul érzésem szerint a mostani idény az előzőnél is keményebb lesz. A Fehérvár kétszer végzett mögöttünk, márpedig a csalódott, sikeréhes és erős ellenfélnél nincs kellemetlenebb vetélytárs.
Tokmac a magánéletéről is beszélt.
– Amikor a Norvégiából érkező barátaim meglátogatnak, mindig elképednek, mekkora szeretet vesz körül, és hogy milyen sokan tudják, ki vagyok. Eleinte nekem is újdonság volt, hogy az egész országban felismerik az arcom, gratulálnak, vagy éppen csak egy aláírást kérnek. A hétköznapokban is érezzük, mit jelent a Ferencvároshoz tartozni, és jólesik, hogy olykor elég csak elmenni vacsorázni ahhoz, hogy a külvilágtól kapott szeretetből motivációt merítsünk.
Tokmac 26 évesen apai örömök előtt áll.
– A páromat októberre írták ki az orvosok, s vélhetően fiunk születik. A többieknek már viccelődtem azzal, hogy biztosan futballista lesz, de nyilván semmit sem szeretnék erőltetni. Biztosan lát majd futballozni, majd eldönti, tetszik-e neki, amit csinálok, vagy sem.
