Egy héten, kereken hét napon belül a harmadik mérkőzését játszotta a magyar válogatott. A harmadik tétmérkőzését. A harmadikat is idegenben. Innen nézve a Nemzetek Ligájában Marco Rossi csapata jelentős előnyt adott az ellenfeleinek.
Moszkvában a szövetségi kapitány megint teljesen új kezdőtizenegyet küldött pályára. Más volt a kapus (Gulácsi helyett Dibusz), más volt a hátvéd-, a középpályás és a csatársor összetétele is. Csak az elszántság, a bátorság és – ezt se hallgassuk el – a szerencse pártfogása volt ugyanaz. Utóbbi semmit sem von le a siker értékéből.
A Nemzetek Ligáját március elején, még a veszélyhelyzet kihirdetése előtt, az Európa-bajnoki pótselejtezőkre készülés lázában sorsolták ki. Nem vetettünk rá ügyet. Sőt inkább legyintettünk: itt aztán nekünk nem osztanak lapot. Amikor júniusról őszre halasztották a bolgárok – és bíztunk benne, az izlandiak – elleni mérkőzést, akkor is csak úgy tekintettünk erre a sorozatra, lesz majd két hasznos felkészülési meccsünk.
Ehhez képest megvertük Törökországot. Majd kis híján 0-3-ról visszakapaszkodtunk Oroszország ellen. A folytatás pedig egyenesen bámulatos. Győzelem Belgrádban, döntetlen Moszkvában – úgy, hogy előtte nyertünk Szófiában is.
Három idegenbeli tétmeccs, három kemény ellenfél, két győzelem, egy döntetlen. Mi történt?
– Az elődöntőt megnyertük Bulgáriában, és a B-ligában ilyen ki-ki mérkőzéseket vívni – amióta itt vagyok a válogatottnál, ilyenre nem volt példa – mondta a moszkvai 0-0 után a csapatkapitány, Szalai Ádám megindultan. Az a Szalai, aki gőgös légiósból szívember, a válogatott szellemi vezére lett.
Ha csak az ő személyiségfejlődésének a görbéjét meghúzzuk, abba is beleborzongunk.
De tényleg az a lényeg, hogy a magyar válogatott nem véletlenszerűen, hanem zsinórban nagyszerű eredményeket ér el magasabban jegyzett riválisokkal szemben. Erre legutóbb a nyolcvanas években, a mexikói világbajnokság előtt a Mezey György vezette csapat volt képes.
Ez nem lehet pusztán a véletlen, a szerencse műve. Valami történt, valami megváltozott. Mindenekelőtt a fejekben, a lelkekben. Újra merünk futballozni. Igen, nem hiba nélkül, de merünk.
