A labdarúgó-Európa-bajnokságot – leánykori nevén az Európai Nemzetek Kupáját – először 1960-ban rendezték meg. Az első öt kiírásban a selejtező négyes döntővel ért véget, így a sikeres kvalifikáció egyben már Eb-elődöntőt is jelentett.
Ebben az időszakban kétszer jutott el idáig a magyar válogatott: először 1964-ben Wales, az NDK és Franciaország búcsúztatása után. Az elődöntőben hosszabbítás után 2-1-re kikaptunk a rendező Spanyolországtól, a bronzéremért viszont, szintén hosszabbítás után, 3-1-re legyőztük Dániát. Bene Ferenc és Novák Dezső is két gólt lőtt az Eb-n, az akkori bronzérem pedig máig a magyar válogatott legjobb szereplése a tornán.
1972-ben Belgium rendezte a négyes döntőt. A magyar válogatott a Románia elleni kiélezett párharcban, harmadik mérkőzésen jutott el a tornára. Ott a szovjetektől 1-0-ra, majd a bronzmeccsen a belgáktól 2-1-re kaptunk ki, így a negyedik helyen zártunk.
A torna létszámát fokozatosan emelték, 1980-tól nyolc, majd 1996-tól tizenhat válogatott vett részt az Európa-bajnokságon, a magyar válogatottra még 44 szűk esztendő várt. Végül 2016-ban, az első 24 csapatos Eb-n tértünk vissza a kontinenselitbe.
Ha már ott voltunk Franciaországban, akkor Izland, a későbbi győztes Portugália és Ausztria előtt meg is nyertük az F csoportot, a nyolcaddöntőben viszont Belgium a végállomást jelentette.
Az Izland elleni sikeres pótselejtezőnek köszönhetően 2021-ben újra ott leszünk az Eb-n, ráadásul három csoportmeccsünkből kettőt hazai pályán, a Puskás Arénában vívhatunk, a címvédő Portugália és a világbajnok Franciaország ellen. Németország ellen idegenben játszunk, és ha bravúrral sikerül a harmadik helyen továbbjutni a legnehezebb négyesből, akkor a nyolcaddöntőben akár még egy hazai Eb-meccs várhat a magyar válogatottra.
