Egy idényre érkezett, aztán örökre Izlandon maradt

A legvérmesebb drukkerek még emlékezhetnek Matus Sándorra, a Gázszer és a Pécs egykori kapusára, aki összesen 44 NB I-es mérkőzésen szerepelt. Az ő életútja a tekintetben egyedi, hogy nem csupán megfordult Izlandon légiósként, hanem családot alapított és le is telepedett a szigetországban. Tökéletesen megtalálta a számítását Izlandon, de csütörtökön persze a magyar válogatottnak szurkol az Európa-bajnoki részvételért játszandó mérkőzésen.

Ma már a fiatalokat tanítja a kapusmesterségre Forrás: Facebook

„Már amikor leszállt velem a negyvenfős helyi járat a fjord végén, az ország második legnagyobb városában, Akureyriben, egyből azt éreztem, hogy a világ legszebb országába érkeztem – elevenítette fel első, meghatározó élményét Matus Sándor az Origónak adott interjúban. – Egész évben havas hegyek veszik körbe, nyáron kellemes a hőmérséklet, és a tél sem olyan vészes, a Magyarországról érkező ember számára is teljesen kibírható.”

Fűthető pálya 2004-ben

Meglepetésére Matus a futball szempontjából is fejlett közegben érkezett. Mint elmondta, a csapatának a KA klubnak már 2004-ben fűthető pályája volt, úgy hogy egész évben szenzációs körülmények között edzhetett a csapatával.

Ma már a fiatalokat tanítja a kapusmesterségre
Fotó: Facebook

Az izlandi emberek mentalitásáról így beszélt:

„Sokan, sokszor elmondták már, hogy az izlandi embereknek mennyire pozitív a hozzáállásuk a munkához és az élethez, de ez abszolút mértékben így van. Amikor a kezdő, egyéves szerződésem lejárt, és az első hároméves megállapodást kötöttük, kértem, hogy beszéljük át a pénzügyi részt. Én mondtam egy összeget, ők pedig – rövid gondolkodás után – felajánlották, hogy megadják, de ehhez az is kell, hogy a sport mellett a klub főszponzoránál, egy autókölcsönzőben dolgozzak, emellett az Akureyriben kapusedző is lehetek. Elfogadtam ezt a csomagot, és ez annyira bejött, hogy még háromszor megismételtük.”

A fiai is futballoznak

Az élet úgy hozta, hogy Matus Sándor családot alapított és végleg letelepedett Izlandon. A feleségével idővel Reykjavíkba költöztek, s a nevelt fia mellett született két közös gyerekük, akik szintén futballoznak.

„A hétköznapjaink hasonlóan telnek, nyolckor kezdünk dolgozni, előtte elvisszük a gyerekeket iskolába. Én délig, egyig dolgozom, miután hazatérek, tanulok a srácokkal, majd edzésre megyek, s általában este fél nyolcra érek haza. Így megy ez heti négyszer, hétvégén pedig jöhetnek a mérkőzések, persze, ebből a szempontból főleg nyáron sűrűbb az életünk” – mesélt a hétköznapjairól.

A Magyarország–Izland mérkőzés természetesen felpezsdítette a család életét.

A napokban beszéltem meg Aaron fiammal, hogy a család többi tagjával szemben szolidáris lesz velem, és hozzám hasonlóan a magyar válogatott mezében izgulja végig a mérkőzést.

„Ő az, aki a családból egyébként leginkább beszéli a magyar nyelvet, nem véletlen, hogy a szurkolás szempontjából is szolidáris velem. A magyarok egyébként is közel állnak a szívéhez, például amikor az edzője megkérdezte, hogy ha felnő, melyik nemzeti csapatban, az izlandiban vagy a magyarban szeretne szerepelni, csak annyit felelt: még nem döntöttem el.”

Az idős játékosokban az Eb tartja a lelket

A jelenlegi izlandi válogatottat így jellemezte:

„A csapatot – érthetően – azért is szeretik errefelé, mert a 2016-os Európa-bajnoki részvétellel, valamint a 2018-as oroszországi vb-szerepléssel már sporttörténelmet írt, hiszen korábban egyetlen felnőtt világversenyre sem kvalifikálta magát a nemzeti csapat.

A jövő évi kontinensviadal azért különösen fontos a nemzeti csapat számára, mert ha vereséget szenvednének Magyarországon, s így nem jönne össze az újabb Európa-bajnoki részvétel, már másnap hatan-nyolcan bejelentenék a visszavonulásukat.

Éppen ezért az ország egy emberként áll a csapat mögött, s abban biztosak lehetünk, hogy már csak az előbb elmondottak miatt sem adják olcsón a bőrüket, hiszen az a helyi legendák végleges búcsúját jelentené a futballtól. Ha viszont összejönne az újabb Európa-bajnoki részvétel, az mindegyik idős játékosnak plusz motivációt jelentene, így még egy évet biztos, hogy ráhúznak, hiszen az a Nagy Generáció (amely az izlandi futballt a világ élvonalába, vagy legalábbis annak közvetlen közelébe vezette) utolsó nagy dobása lenne.”

Kevés lehetőséget hagynak majd

Matus Sándor szerint az izlandi válogatott az elmúlt másfél-két évben kicsit visszaesett, különböző okok miatt (sérülés, formahanyatlás) sosem tudott összeállni a legerősebb csapat, amire éppen a legjobbkor, a Románia elleni pótselejtezőn került sor. Nem véletlen, hogy remekül is játszottak. Ez várható a magyarok ellen is, hiszen mindenki ott akar lenni ezen a sorsdöntő mérkőzésen, amelyet sok játékos is élete meccseként emleget.

„Abban biztosak lehetünk, hogy a mentalitásuk a régi, tehát tisztában vannak a saját képességeikkel, de éppen az elmúlt évek sikerei miatt kellő önbizalommal is rendelkeznek. Éppen ezért az utolsó másodpercig, az utolsó leheletükig küzdenek majd, de mivel nem a legfiatalabb kerettel érkeznek majd Budapestre, maximális koncentrációval fel lehet őrölni az erejüket, s legyőzhető a csapat. Garantálható, hogy sok lehetőséget nem hagynak majd a magyaroknak, éppen ezért nagyon sok türelemre, és százszázalékos helyzetkihasználásra lesz szükség, hogy feltörjük a masszív védelmüket” – jegyezte meg Matus Sándor.