– Amikor 2017-ben az ötödik földkerülés lezárásaként bejelentette, hogy felhagy a versenyzéssel, azt mondta, hogy szórakozásból nem vitorlázik, inkább hegyet mászik, biciklizik és kajakozik. Így telt az elmúlt három év?
– Mindegyiket végzem, hegyet is mászom, biciklizem is, kajakozom is. Sőt ezek mellett golfozom is, úgyhogy aktív vagyok. Hobbiból valóban nem fogok vitorlázni, csakis akkor, ha nekem kedves emberek megkérnek rá. A hobbivitorlázás eléggé távol áll attól a típusú vitorlázástól, amit én szeretek mind a mai napig.
– Mennyire hiányzik az óceán?
– Nagyon hiányzik, pedig éppen itt vagyok a partján. Ide kötnek a régi ismerőseim, akár a vízen vannak épp, akár a parton. Ha nem vagyok itt, akkor a távolság miatt hiányzik az óceán, most pedig, hogy itt vagyok mellette, az hiányzik, hogy vízen legyek.
– Véletlen, hogy éppen a vitorlások legendás földkerülő versenye, a Vendée Globe alatt tartózkodik az óceánnál?
– Egyáltalán nem, a versenyrendezőség meghívottjaként vagyok itt Franciaországban, a viadal központjában. Folyamatosan figyelem az előrehaladást, az élmezőny most a Csendes-óceánon jár. Közeli kapcsolatban vagyok a versenyzőkkel, az interjú előtti órákban kettejükkel is beszélgettem.
Fotó: Mirkó István
– Mennyire egymás ellen, és mennyire a saját elvárásokkal szemben zajlik a verseny?
– Elsősorban mindenki magával versenyez, önmagából próbálja meg a legtöbbet kihozni.
Senki sem abban a bódulatban vitorlázik, hogy feltétlenül a dobogó legtetején szeretne állni.
Persze mindenki szeretne nyerni, ez természetes vágy, de a srácok nem ezzel a rózsaszín köddel mennek ki az óceánra. Mindenki járja a maga útját, meg akarja élni, amit az út során fizikailag, lelkileg, szellemileg megélhet az ember.
– Mennyire részletesen emlékszik a saját útjaira, mennyire folynak egymásba a napok?
– Minden utamra külön emlékszem, a markáns élményt jelentő történésekre, de ezeken túl nekem is összefolynak az események. Amikor a hétköznapi életemet élem, akkor nem azon jár a fejem, hogy mennyi minden történt velem, hanem koncentrálok a napi feladatokra. Ha mégis elkezdek azon gondolkodni, hogy mi minden történt velem, akkor kifejezetten meg kell erőltetnem a memóriámat, hogy előjöjjenek az emlékek, melyik nap mi történt. Ha már eljutok az egyes eseményekig, akkor azonnal tudom, hogy mikor történtek, milyen környezetben, de nem ezekkel élek napi szinten.
