– Igaz, hogy az első edzésen kinevették Verebes Józsefet?
– Ez így túlzás, de az tény, hogy mereven néztük a földet, nehogy elnevessük magunkat. Bejött az öltözőbe, leült egy fotelba, feltette a lábát az asztalra, és közölte velünk, vegyük tudomásul, hogy Magyarországon nincs nálunk jobb csapat. Tényleg viccesnek hangzott azután, hogy csak az utolsó fordulóban maradtunk benn az NB I-ben egy békéscsabai döntetlennel.
– És mikor kezdték komolyan venni?
– Elkezdtük a felkészülést, és azt láttuk, hogy egészen mást csináltunk, mint korábban. Rengeteget futottunk, de csak labdával, és azt vettük észre, hogy imádunk edzésre járni. Mindig tanultunk valami újat, aztán jöttek a meccsek, fokozatosan összeállt a játék, amit ő kért tőlünk, mi pedig élveztünk minden percet. Elkezdtünk nyerni, a nézőszámunk ötszázról felkúszott ötezerre, majd hamarosan húsz-harmincezerre, és idegenben is megteltek a stadionok, ha mi játszottunk. Már az első évben bajnokságot nyertünk, minden úgy történt, ahogy jósolta.

– Falusi környezetben, Újkéren felcseperedő gyerekként álmodott ilyen sikerekről?
– Talán csak tudat alatt. Fociztam a megyei harmadosztályú csapat utánpótlásában, felnéztem a nagyobbakra, a felnőttekre. Otthon egyedül kényszerítőztem a ház falával, felrúgtam a labdát a tetőre, ahogy leesett, gyakoroltam a labdalevételt, és közben éppen valamelyik aktuális sztárfutballistának képzeltem magamat, de konkrét álmaim a futballról, mint mondjuk bajnoki arany vagy válogatottság, nem voltak.
– És hogyan vezetett az út Újkérről a győri aranycsapathoz?
– A hetvenes évek derekán zajlott a Képes Sport harmadik tehetségkutató akciója. A falusi csapatokból előbb járási, majd azokból újabb tornák során megyei válogatottakat alakítottak. Én is eljutottam idáig, és a megyék közötti meccseken kiszúrt magának a Haladás. Hívott a Győr is, de Szombathely közelebb volt Újkérhez, ezért inkább oda mentem. Nagy nevek közé kerültem, hamar befogadtak, felkészülési meccsen tizenhat évesen játszhattam a Fradi, a Vasas és a Csepel ellen is. Aztán egy évre kölcsönadtak Sopronba, majd a Haladás kiesett, hívott a Rába ETO, és én igent mondtam.