Perl Zoltán tudta a receptet: – Kevesebb labdát kell eladni, több védőlepattanót kell szerezni.
A viszonyítás természetesen a csütörtök esti, a szlovénok elleni vereséggel végződő mérkőzésre vonatkozik, és mindent elmond arról, hogy miben kell az Ausztria elleni sorsdöntő meccsre feljavulnia a magyar válogatottnak. Ami a sorsdöntő jelzőt illeti, papíron az osztrákok ellen ígérkezett a legnagyobb esély a hőn áhított egy győzelemhez, ami már Európa-bajnoki részvételt ér a kijevi selejtezőtorna buborékjában. Ivkovics Sztojan szövetségi kapitány erről így fogalmazott: – Ez most olyan, mintha lenne három meccslabdánk egy Grand Slam fináléban.
Arra utalt, hogy a hátralévő három mérkőzésből – kettő Ausztria, egy Ukrajna ellen – elég csak egyet megnyerni az üdvösséghez. Az osztrákokkal kapcsolatosan egyébként az utolsó emlékünk igen szomorú: 2012. szeptember 5-én simán 97-81-re kikaptunk, és ezzel nem jutottunk ki a 2013-as Európa-bajnokságra.
Fotó: Fiba.com
Most – kissé dramatikus fordulattal élve – a visszavágón a magyar válogatott jobban kezdett, mint csütörtökön, elhúzott 5-0-ra, majd 9-3-ra, ám hamar előjöttek a szokásos gondok, nem mentek be a dobások, és az ellenfél az első negyed derekán már meg is fordította az eredményt. Palánk alatt az osztrákok erősebbek voltak, nem véletlenül ott erőltették a játékot, amire a magyar együttes nem tudott válaszolni, és az osztrákok a játékrész végére öt pont előnyt kovácsoltak össze. Az ellenfél három triplával indította a második negyedet, a magyar dobógépek pedig nem tudtak érvényesülni, mert nem tudtak szabadulni az őrzőiktől. Bénultan támadott a válogatott, gyakran a támadóidő lejártakor kellett kényszerből próbálkoznia, és öt perc alatt tizennégyre hízott a hátránya. Szerencsére az ellenfél is pontatlanabbá vált, és a félidőre sikerült lekínlódni a különbséget kilencre.
A folytatásban végre akadtak szép villanások a támadásokban, például Vojvoda Dávid és Ferencz Csaba triplái, ám mert a védekezés olykor lyukas volt, az utolsó játékrészre csak keveset sikerült lefaragni az osztrákok előnyéből. Küzdött, harcolt a csapat, de kicsit sem játszott jól, és nem volt vezéregyénisége sem, aki átlendítette volna a kritikus pontokon. Ennek ellenére a nagy szív így is felcsillantotta a reményt, elsősorban Vojvoda Dávid feltámadásának köszönhetően: bő egy perccel a rendes játékidő vége előtt a magyar válogatott kiegyenlített.
