– A bajnokság leállt a válogatott szünet miatt, hogyan éli meg a tétmérkőzések nélküli közel három hetet?
– Borzasztóan. Meccset nem rendeznek, de így is feszültséggel teli napokat élünk meg. Gyűlölöm a bizonytalanságot, márpedig hét bajnokink van még hátra, amelyeken ki kell vívnunk a bennmaradást.
– A csapatot február közepén vette át a tizenegyedik helyen, jelenleg a kilencedik a Honvéd. Elégedett?
– Részben. A Puskás Akadémia és az MTK ellen is három pontot szereztünk, de kikaptunk a Ferencvárostól és a Kisvárdától, míg Diósgyőrben ikszeltünk. Több volt ebben. A várdaiak ellen rászolgáltunk volna a döntetlenre, de a hosszabbításban gólt kaptunk, míg a DVTK ellen sokkal több helyzetet dolgoztunk ki ellenfelünknél. Lehet, a végelszámolásnál hiányoznak majd ezek az elhullajtott pontok, de már kár keseregni, előre kell nézni.
– Borítékolható a kiélezett hajrá, mit gondol, mi dönthet?
– Reméljük, nem a koronavírus és az így kieső játékosok hiánya. Úgy kell cselekednünk, mint a bérgyilkosok: forró szívvel, hideg fejjel. Ez eredményre vezethet. Képesnek érzem erre a játékosaimat, hiszek bennük.
– Egyértelmű volt, hogy Gazdag Dánielt ékként játszatja, s nem eredeti pozíciójában középpályásként?
– A Ferencváros ellen még a középpálya szélén szerepelt az első félidőben, de a fordulás után már elöl, s kifejezetten jól játszott, helyzetbe került, igaz, azon a meccsen gólt még nem szerzett. Gazdag Dániel olyan játékos, akit nem lehet keretek és sémák közé szorítani. Sokat beszélgettem vele, mondtam neki, annál nagyobb szabadságot nem tudok neki adni, mint hogy elöl játszatom, s csak néhány apróbb kötelező feladattal látom el. Jól megy neki a futball, az utóbbi öt bajnokin három gólt szerzett, nem véletlenül számít rá Marco Rossi szövetségi kapitány. Fontos szerep hárul rá a folytatásban is.
– Csakúgy, mint a babonáira és a hozzá kötődő tárgyaira?
– Sajnos nagyon babonás vagyok, van is elég bajom ezzel… Évek óta az edzéseken és a mérkőzéseken is a kezemen hordom a lányomtól kapott hajgumit és egy narancssárga sípot is. Utóbbit egy müzlisdobozban találtuk ajándék gyanánt, a fiam mondta, vegyem fel. Igaz, még egyszer sem fújtam bele, s valószínűleg ez is így is marad.
