Székely mese: kicsiben nagyok

Nagykorú lett az első, csapatsportágban szerzett székelyudvarhelyi országos bajnoki cím. 2003. február 27-én „őrült meg” a székely anyaváros futball iránt érdeklődő közönsége, hiszen az akkor alig néhány hónapja alakult csapatuk megnyerte az első ízben kiírt román bajnokságot.

A bajnokcsapat

Azon a csütörtökön százak kértek szabadnapot, de minimum korábban elkéredzkedtek a munkahelyükről, nehogy lemaradjanak a kora délutáni órákban a városi sportcsarnokban rendezendő bajnoki döntőről. Azt már az előző napokban érezhették az udvarhelyiek, hogy valami készül a Budvár aljában, a frissen alapított csapat ugyanis a zónadöntő után az országos döntő tornájának a rendezési jogát is magához ragadta, így volt ideje elterjedni a körvonalazódó szenzáció hírének.

Az első román futsalbajnokság megszervezésének körülményei amúgy valóban egyfajta hőskorszakot idéztek. Egy bukaresti sportnapilap hasábjain jelent meg a felhívás és a nevezési űrlap, amelynek beküldésével lehetett jelentkezni az országban vadonatújnak számító sportág első, országos szintű megméretésére. Közel ezerháromszáz csapat be is nevezett, hiszen a klasszikus labdával, öt plusz egyes felállásban zajló kispályás futballnak már az egész ország hódolt.

A futsal változattal még Magyarországon találkozott a kilencvenes évek legnagyobb részét az anyaországban töltő Jakab Zoltán edző, aki azonnal ráérzett a lehetőségre. Akárcsak az általa megkeresett akkori polgármester, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet mai vezetője, Szász Jenő. Az elöljáró egy csapásra felfedezte a bimbózó futsalmozgalomban a városmarketing remek eszközét, a források gyors mozgósítása pedig lehetővé tette, hogy a sportklub mindjárt nagyot durrantson. Rövid időre még a hagyományos Csíkszereda–Székelyudvarhely – közismert a sírfelirat: „Itt es jobb, mint Csíkban” – ellentéten is sikerült felülemelkedni, így a döntő tornára egyfajta Hargita megyei válogatott állhatott ki, amely aztán 2-1-re győzött a Marosvásárhely elleni fináléban.

A bajnokcsapat

Az emlékezetes 2003-as aranyérem után további két alkalommal ismételte meg a bravúrt a sportklub, legutóbb 2008-ban, de már egészen más szereposztásban. Utóbbi alkalommal az a Kozma Mihály dirigálta az udvarhelyi csapatot, aki 220-szor irányította a magyar futsalválogatottat. A 2008-as bajnoki arany tízéves évfordulóján tartott ünnepségen Kozma így nyilatkozott a Nemzeti Sportnak: „Akkoriban Magyarországon nem igazán voltak tőkeerős futsalklubok, az addig amatőr magyar játékosok nem tudtak megfelelő körülmények között készülni. A magyar teremfoci hatalmas lehetőséget kapott azzal, hogy Székelyudvarhelyre igazolhattunk, ahol profi körülmények fogadtak, heti nyolc-tíz edzést tarthattam, miközben hétről hétre az erős román bajnokságban is helyt kellett állnunk.”

Mivel a sportklub mérkőzéseit az egyik magyarországi sporttelevízió is közvetítette, a játékosok otthon is népszerűvé váltak, a válogatott meccsei előtt egy héttel már nem lehetett jegyet kapni. A Székelyudvarhelyről hozott lendület repítette a gárdát a brazíliai világkupa negyedik helyéig, s a világbajnoki részvétel is csak egyetlen gólon múlt. Kozma irányításával Udvarhely bejutott az UEFA Futsal Cup zágrábi elitkörébe is.

Azt követően a klub süllyedni kezdett, súlyos adósságokat halmozott fel, így Jakab Zoltánnal a 2013-as újrakezdés már csak teljesen tiszta lapokkal, új klub keretében vált lehetségessé. A futsalklub tavaly Román Kupa-győzelemig jutott, egyelőre ez az új korszak legnagyobb eredménye, miközben a bajnoki dobogós helyezéseknek se szeri, se száma, holott a csapat 110 ezer eurós éves költségvetése korántsem dobogós. A jelenlegi csapatot szinte kizárólag helyi, illetve környékbeli játékosok alkotják, az egyetlen „jövevény” egy brassói származású román kapus, aki azonban udvarhelyszéki párja révén, illetve az itt töltött tíz esztendő okán már-már székelynek számít.

Jakab Zoltán időközben a román válogatott szövetségi kapitányaként is emlékezeteset alkotott, 118 meccsen dirigálta az együttest. Keze alatt 19 válogatott futsalos formálódott, közülük négyen a magyar válogatottat erősítették. A Román Labdarúgó-szövetség technikai bizottságának tagjaként arról igyekszik meggyőzni kollégáit – egyelőre kevés sikerrel –, hogy a futsal nem a nagypályás futball ellensége, sőt gyerekkorban egyenesen kitűnő kiegészítője lehet a nagypályás képzésnek. A szakember egy erre vonatkozó tervezetet is benyújtott, a fogadókészség azonban még várat magára. A közhangulatot az is jellemzi, hogy a román futballban a játékosok kettős igazolásának „intézménye” sem működik.

A dicsőségen azonban, miszerint egy 35 ezres székely kisváros három román bajnoki arannyal büszkélkedhet, ez mit sem csorbít. A fejlődő, de még mindig csak kevéssé „látható” szakágban egyfajta fővárosként tekintenek Székelyudvarhelyre. Ahogy a korabeli Udvarhelyi Híradó világgá is kürtölte: kicsiben nagyok.