Székely mese: kicsiben nagyok

Nagykorú lett az első, csapatsportágban szerzett székelyudvarhelyi országos bajnoki cím. 2003. február 27-én „őrült meg” a székely anyaváros futball iránt érdeklődő közönsége, hiszen az akkor alig néhány hónapja alakult csapatuk megnyerte az első ízben kiírt román bajnokságot.

A bajnokcsapat

Mivel a sportklub mérkőzéseit az egyik magyarországi sporttelevízió is közvetítette, a játékosok otthon is népszerűvé váltak, a válogatott meccsei előtt egy héttel már nem lehetett jegyet kapni. A Székelyudvarhelyről hozott lendület repítette a gárdát a brazíliai világkupa negyedik helyéig, s a világbajnoki részvétel is csak egyetlen gólon múlt. Kozma irányításával Udvarhely bejutott az UEFA Futsal Cup zágrábi elitkörébe is.

Azt követően a klub süllyedni kezdett, súlyos adósságokat halmozott fel, így Jakab Zoltánnal a 2013-as újrakezdés már csak teljesen tiszta lapokkal, új klub keretében vált lehetségessé. A futsalklub tavaly Román Kupa-győzelemig jutott, egyelőre ez az új korszak legnagyobb eredménye, miközben a bajnoki dobogós helyezéseknek se szeri, se száma, holott a csapat 110 ezer eurós éves költségvetése korántsem dobogós. A jelenlegi csapatot szinte kizárólag helyi, illetve környékbeli játékosok alkotják, az egyetlen „jövevény” egy brassói származású román kapus, aki azonban udvarhelyszéki párja révén, illetve az itt töltött tíz esztendő okán már-már székelynek számít.

Jakab Zoltán időközben a román válogatott szövetségi kapitányaként is emlékezeteset alkotott, 118 meccsen dirigálta az együttest. Keze alatt 19 válogatott futsalos formálódott, közülük négyen a magyar válogatottat erősítették. A Román Labdarúgó-szövetség technikai bizottságának tagjaként arról igyekszik meggyőzni kollégáit – egyelőre kevés sikerrel –, hogy a futsal nem a nagypályás futball ellensége, sőt gyerekkorban egyenesen kitűnő kiegészítője lehet a nagypályás képzésnek. A szakember egy erre vonatkozó tervezetet is benyújtott, a fogadókészség azonban még várat magára. A közhangulatot az is jellemzi, hogy a román futballban a játékosok kettős igazolásának „intézménye” sem működik.

A dicsőségen azonban, miszerint egy 35 ezres székely kisváros három román bajnoki arannyal büszkélkedhet, ez mit sem csorbít. A fejlődő, de még mindig csak kevéssé „látható” szakágban egyfajta fővárosként tekintenek Székelyudvarhelyre. Ahogy a korabeli Udvarhelyi Híradó világgá is kürtölte: kicsiben nagyok.