– A bennmaradás kivívása Kispesten nem nevezhető sikernek, de a célunkat elértük. Nem lehetünk büszkék erre az idényre, de a bajnokság hajrájában már csak az lebegett a szemünk előtt, hogy elkerüljük a szégyent, vagyis a Honvéd kiesését.
Horváth Ferenc, a kispestiek vezetőedzője foglalta össze így a hét végén véget érő bajnokságot a maga szempontjából a Nemzeti Sportnak adott interjúban. Elárulta, a Budafok elleni mérkőzés utolsó pillanatáig nem nyugodott meg, a meccs végéhez közeledve fél szemmel folyamatosan dr. Toman József csapatorvost figyelte, hogy a defibrillátor közelében ül-e… Ugyanakkor egyetlen pillanatban sem ingott meg a hite abban, hogy a Bp. Honvéd bennmarad az NB I-ben.
Fotó: Honvédfc.hu
– Amin átmentünk, borzasztóan nehéz volt mindnyájunknak, kiváltképp pszichésen. A kiesés elleni küzdelem egészen más lelkiállapotot hoz magával. Ilyenkor egészen más szabályok szerint kell vezetni a csapatot, mintha a közép- vagy az élmezőnyben harcolnánk. Az érkezésemtől fogva biztos voltam benne, hogy elérjük a célunkat, jóllehet egy pillanatra sem dőlhettünk hátra, folyamatosan nyakunkon volt a kés. Elég, ha csak egy-egy rosszabbul sikerült meccsre vagy a Diósgyőr nagy hajrájára gondolok. Bármennyire is hittem magunkban, akkor nyugodtam meg teljesen, amikor lefújták a budafoki mérkőzést.
Korábban a Balmazújváros és a Haladás is Horváth Ferenccel a kispadon búcsúzott az élvonaltól, és a szakember most úgy érzi, a sors valamennyire most kárpótolta őt.
– A Balmazújvárossal egy hajszál választott el bennünket az élvonalbeli tagság megőrzésétől, míg Szombathelyen reménytelennek tűnő helyzetből kapaszkodtunk vissza és tettük nyitottá a bennmaradás kérdését – fájdalom, a vége nem úgy alakult, ahogy reméltük. Nem akartam harmadszor is kiesni, egyáltalán nem vágytam rá, hogy rám süssék: nem tudok egy csapatot az első osztályban tartani. Főleg a Honvédot.
Tizenegy bajnoki mérkőzésen négy győzelem, három döntetlen és négy vereség a mérlege a Honvédnak Horváth Ferenccel egy fordulóval a vége előtt. A vezetőedző azt mondja, egy Honvéd-szintű klubnál ez nem mondható jó mérlegnek, ám egy bennmaradásért küzdő együttesnél igen. A legfontosabb számára az volt, hogy mentálisan rendben legyenek ezekben a hetekben, hogy a futballisták is elhiggyék, tényleg bajba kerülhetnek. Szerinte a játékosok az első perctől kezdve fogékonyak voltak a munkára és a változtatásokra. Azt, hogy a klub meghosszabbította a szerződését, így kommentálta:
