
Fotó: MTI/Kovács Tamás
A finálé érdekessége, hogy az ellenfél, a Szolnok kispadján is szlovén edző ül, ráadásul a két Gašper jó barátja is egymásnak. Kettőjük közül most Potocnik jött ki vesztesen a párharcból, ám azt ő is elismerte, hogy az idény előtt a Magyar Kupa-bronzérmet boldogan elfogadta volna.
– Az emberek kívülről talán csak ezt a két érmet látják, de én azt is tudom, hogy a játékosaim mennyit dolgoztak az utóbbi egy évben a még nagyobb sikerért – mondta. – Rendkívül büszke vagyok rájuk, és sajnálom, hogy összeomlottunk a második félidőre. Fáj, hogy az idény utolsó, mindent eldöntő mérkőzését elveszítettük, de nincs okunk a szégyenkezésre.

Fotó: Kovács Tamás / MTI
A szolnokiak tényleg büszkék lehetnek magukra, hiszen öt meccsre kényszerítették a Falcót, sőt a negyediken félig a kezükben is volt már az aranyérem, ám nem éltek a lehetőséggel. Kovács Péter, a csapat egyik védője ezen is kesergett:
– A fantasztikus közönségünk megérdemelte volna, hogy ma ünnepelhessen, de érthetetlen módon összezuhantunk. Ami egész évben jól működött támadásban és védekezésben is, az most a szünet után csődöt mondott. Hiába nem tűnt realitásnak az idény előtt az ezüstérem, most nagyon szomorú vagyok, különösen azért, mert hétfőn Szombathelyen pontot tehettünk volna a párharc végére, de akkor az utolsó negyedre esett szét a játékunk, és kiengedtük a kezünkből a győzelmet és vele a bajnoki aranyat is.

Fotó: falcokc.hu
Visszatérve még az ünneplésre, a szombathelyiek megálltak Budapesten is, és a Hősök terén is összeálltak egy képre, csütörtökön este pedig már otthon tartottak nagy partit a szurkolókkal együtt.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!