A magyar válogatott idegenben másfél éve nem kapott ki. Cardiffban szenvedett utoljára vereséget 2019 novemberében, azóta hat mérkőzésen vendégeskedett, ebből ötöt megnyert, és csak Oroszországban játszott döntetlent. Tetszetős mérleg, ám ezúttal a világ szűk elitjébe tartozó ellenfél otthonába látogatott el, ráadásul győzelmi kényszerben – csak abban az esetben juthatott tovább, ha nyerni tud Németország ellen.
Münchenben nem állt mögötte az ötvenezres szurkolótábor, amely bevallottan nagy segítségére volt a csapatnak Portugália és Franciaország ellen, ám a mintegy kétezerötszáz magyar hangerőben és lelkesedésben nem maradt alul a hazai szurkolókkal szemben. Délután a városban a két tábor tagjai össze-összetalálkoztak, és békésen elvoltak egymás mellett, sőt, olykor még barátkoztak is egymással, de ez csak egyénileg élt, táborként a stadionban folyamatosan jelét adták a kölcsönös ellenszenvüknek.

Az UEFA nem engedélyezte szivárványszínűre kivilágítani az arénát, erre a németek azt találták ki, hogy az önkéntesek mintegy tízezer szivárványos kis papírzászlókat osztogattak, hogy a szurkolóik azt lobogtassák. A csapatok bemutatásakor a müncheni közönség régi jó ismerősként köszöntötte a két Lipcsében futballozó magyart, Gulácsi Pétert és Orbán Willit – óriási hangerővel kifütyülték őket. Ne felejtsük el, jelenleg a Leipzig a Bayern legnagyobb vetélytársa a Bundesligában, a freiburgi Sallai Rolandot és a mainzi Szalai Ádámot egy halvány füttyentésre sem méltatták…
Marco Rossi nem változtatott a franciák elleni kezdőcsapaton, Joachim Löw pedig nem kockáztatta meg Thomas Müller szerepeltetését, a sérült középpályás csak a kispadon kapott helyett, vélhetően végszükség esetére. A kezdés előtt megtörtént a szinte kódolható botrány: a magyar himnusz alatt egy fiatalember szaladt a pályára egy szivárványos zászlót lengetve, majd diadalmasan megállt a magyar válogatott előtt, és szemlátomást nem bánta, hogy a biztonságiak ha kissé megkésve is, de leteperték, nyilván elégedett volt önmagával.