Arra készült Anglia, ami 1996-ban nem sikerült neki, azazhogy hazai pályán bejusson története első Európa-bajnoki döntőjébe. S milyen furcsa a sors? Ezt annak a Gareth Southgate-nek az irányításával igyekezett megtenni, aki huszonöt évvel ezelőtt a Németország elleni elődöntő tizenegyespárbajában utolsó lövőként hibázott.
– Sohasem jártunk még Eb-döntőben, így a nyomás az, amit mi annak tartunk. Dánia már nyert Eb-t, így talán rajta még nagyobb is a teher, hogy megismételje ezt a sikert – igyekezett az ellenfélre áthelyezni az elvárások súlyát Southgate a meccs előtt, de utóbbi mondatát talán még maga sem hitte el.
Dánia elődöntős szereplése a torna legnagyobb meglepetése, Kasper Hjulmand csapata már a találkozó előtt nyert, felszabadultan futballozhatott, ellenben a hat meccséből ötödször is hazai pályán játszó Anglia számára kötelező volt a győzelem.
Ez meg is látszott az első fél órában mind Anglia, mind Dánia játékán. A nagy hazai rohamok elmaradtak, jól zárt a dán fal. Egy-egy nagyobb helyzet alakult és maradt ki mindkét oldalon, aztán Mikkel Damsgaard bombája hideg zuhanyként hűtötte le az angol szurkolókat a Wembley-ben.
Az Eb dán felfedezettje 23 méterről lőtt Jordan Pickford kapujába, s ezzel a torna első szabadrúgásgólját jegyezte. Anglia pedig nemcsak szabadból, hanem úgy egyáltalán először kapott gólt az Eb-n. Pickford kapuját 726 perc után először vették be, így hat perccel megdöntötte Gordon Banks 1966-ban felállított, kapott gól nélküli rekordját az angol válogatottban.
Mintha Dánia az angol játékosok mezén lévő mindhárom oroszlán bajszát meghúzta volna, úgy élénkültek fel hazaiak a hátrányban. Raheem Sterling első nagy helyzeténél Kasper Schmeichel dán kapus még védett, a másodiknál már nem tudott, igaz, végül nem Sterlingről, hanem az előle menteni igyekvő Simon Kjærről került a labda a saját kapujába. Ez volt az Eb tizenegyedik öngólja.
Szünet után alábbhagyott az első félidő remek irama, kevesebb lehetőség alakult ki, egyre óvatosabbá váltak a csapatok. Schmeichelnek kellett még egy nagyot védenie Harry Maguire fejesénél, de ennél nagyobb gólhelyzet nem volt. A hajrára beszorult Dánia, amely fáradni látszott, de nem volt átütőerő az angol támadásokban, így 1-1-gyel ért véget a rendes játékidő, a másik elődöntőhöz hasonlóan következett a hosszabbítás.
