Nehezen, azt is írhatnám, morcosan indult a nap. Az éjszakai beszerzőút csak látszólag járt sikerrel, persze rossz adaptert sóztak rám. Helyi idő szerint hajnali négykor kerültem ágyba, reggelre nem állítottam be ébresztést, gondoltam, ennyi jár. S majd a reggeli, de arról lemaradtam. 8.30-ig lehet hivatalosan étkezni, 8.45-kor már nem tudtam meggyőzni a kemény szívű konyhást. A 8.30 az 8.30, ahogy minden más időpont kőbe van vésve, az egyszerűen elképzelhetetlen, hogy valamelyik busz ne percre pontosan, menetrend szerint közlekedne. Akkor sem, ha egyedül, az utolsó járaton ül rajta az ember.
Este meg is kérdeztem a buszállomáson segédkezőket, mi történne, ha csak három perccel hamarabb indulna a busz. Egyszerűen nem értették a kérdést. De persze mosolyogtak.
Ha már ugrott a reggeli, gondoltam, egy palack víz csak dukál. Éjszakai bazáromat nem volt idő felkeresni, az utcán néztem szét. Betévedtem egy üzletbe, ahol ledöbbentem. Na, nem azon, hogy vizet nem kaptam. Hanem azon, amit láttam. Játékterem lehetett, a nyolctól a nyolcvanévesig hosszú sorokban, szűk helyen, egy konzollal üveggolyókat pöcögtettek az emberek hozzáillő üveges tekintettel. Mint valami gagyi flipper. Ez lenne a kollektív szombat délelőtti kikapcsolódás? Néha ijesztőek a japánok.
Irány az MPC, a fő médiaközpont. Először köptem (értsd: PCR-teszt), s persze a levett váladékot pontosan regisztráltam egy online felületre. Potom ötezer forintért végre sikerült hozzájutni az egyébként úgy ötszáz forintos kínai kütyühöz, de végre ismét használhattam a laptopot.
Aztán egyre savanyúbb lett a kedvem, gyorsan kiesett a vívó Szatmári András és Decsi Tamás, majd a cselgáncsozó Csernoviczki Éva, Valter Attilát eltérítették, ráadásul – pedig nem vagyok válogatós – szinte ehetetlen volt az ebédre jobb híján választott tengeri herkentyű.
Szilágyi Áron azonban megfordította a napot. Sorra nyerte a meccseit, s egyre jobban szűköltem amiatt, hogy lemaradok a négyes döntőről, mert pénteken, ugye, későn landoltam, s ezért nem regisztrálhattam időben. Amikor azonban megnyerte a harmadik asszóját is, próba, szerencse, elindultam.
