Ezúttal már a kegyetlenül hosszú ötven kilométeres távnak vágott neki, és a hatvanfős mezőny 17. helyezettjeként 3:57:53 óra alatt ért célba. Büszke lehet a harmadik olimpiájára, de máris azt emlegeti, hogy a negyediknek, és talán még az ötödiknek a kihívását sem utasítaná vissza.
Nem a lombos fák árnyékában
Magától értetődő, hogy aki félszáz kilométer legyaloglására vállalkozik, ráadásul úgy, mint most Japánban, extrém időjárási körülmények között, annak az edzéseken is jókora távokat kell megtennie. Ráadásul nem lombos fák árnyéka alatt, vagy éppen napkelte előtt, máskor pedig naplemente után. Amit Helebrandt Máté ehhez hozzáfűzött, az hihetetlenül hangzik, pedig igaz.
– Évente 4500 kilométert hagyok magam mögött az edzéseken, és ez körülbelül éppen annyi, mintha egy év leforgása alatt kétszer is körbegyalogolnám egész Magyarországot, amelynek a kerülete egészen pontosan 2246 kilométer. Egyszer talán ezt is ki fogom próbálni, de nekem továbbra is az a nyíregyházi út menti kerékpárospálya a jól bevált terepem, ahol nap mint nap gyalogolok. Nem nevetnek ki és gúnyos megjegyzéseket sem tesznek az arra a járók, sokkal inkább biztatnak, és mostanában még gratulálnak is nekem – mondta az SzPress Hírszolgálatnak Helebrandt Máté, akinek profi sportolóként a gyaloglás a hivatása, amihez a szükséges hátteret Nyíregyháza városa és a helyi Sportcentrum mellett a támogatói teremtették meg.
Az atlétika mostohagyerekei
Mint a gyaloglók közül szinte mindenki, Helebrandt Máté is előbb a húsz kilométeres távon mérettette meg magát, és csak öt évvel ezelőtt érezte magát fizikailag és mentálisan is elég erősnek ahhoz, hogy nekivágjon sportpályafutása első ötven kilométerének. Egy évvel később a londoni atlétikai világbajnokságon kellemes meglepetést okozva hatodik helyen ért a célba a „hosszabbik” gyalogló számban, azóta is 3:43:56 óra az egyéni csúcsa. A helyezése viszont változott, mert utólag egy ukrán ellenfelét doppingolás miatt kizárták, így Helebrandt eggyel előbbre lépve végül ötödik lett.