Amikor 1999 januárjában többszöri nekifutásra szerződést kapott a Chicago Bullstól, bizony nem sokan hittek benne. Nagyon sokan hajtogatták, hogy csak nevetségessé teszi magát, egyetlen percet sem kap majd az NBA-ben, minden kosárlabdázó álmainak a bajnokságában, na jó, ha mégis kap néhány percet, biztosan lebőg – ahelyett, hogy büszkék lettünk volna rá. Magyar kosaras korábban még a közelébe sem jutott a sportág mennyországának, és tényleg, ha csak egyetlen perc erejéig is parkettre léphet, az már történelem, és azt az egy percet már sem tőle, sem tőlünk sem lehet elvenni.
Nos, ebből a vágyott egyetlen percből 109 mérkőzés lett, amelyből tizenegyen volt kezdő, és amelyeken öt pontot átlagolt. Erre mondják, aki irigyli, csinálja utána, ám azóta is csak egy magyar kosaras tudta megközelíteni, úgy, hogy Hanga Ádámot 2011-ben draftolta ugyan a San Antonio Spurs, de végül nem játszhatott a tengerentúlon, Európában csinált nagyon tiszteletreméltó karriert. Sajnos rajtuk kívül nincs is más magyar, aki komolyabban bármelyik NBA-klub látókörébe került volna.
Eleinte nem úgy tűnt, hogy Dávid Kornélból kosaras lesz, hiába játszott az édesanyja az egyetemen és a testvére is fiatal korában, mert ő futballozni akart. Tinédzser korában azonban akkorát nőtt, hogy elkezdett kosarazni, a mérete és az atletikussága pedig azonnal komoly előnnyé vált, és hamarosan már élvezte is a játékot. Itthon sztár lett, már figyelték Európában, amikor 1977-ben egyszer csak felhívta őt Jerry Krause, a Chicago Bull főnöke. Ilyenkor az ember azt hiheti, valaki tréfát űz vele, de nem így történt, tényleg a Bikák mindenható főnöke volt az, aki európai kapcsolatai révén hallott róla, és elhívta egy miniedzőtáborba. Mindent magának kellett fizetnie, az utat, a szállást, az ellátást, de belevágott. Elutazott Illinois-ba, majd a Berto Centerben kiharcolta magának, hogy eljusson Salt Lake City-be a Rocky Mountain Revue-ra játszani a Bullsnál. Ott olyan teljesítményt nyújtott, hogy Krause meghívta az őszi edzőtáborba.
Itt találkozhatott Michael Jordannel, Scotie Pippennel, egyik példaképével és későbbi barátjával, Toni Kukoccsal. Nem került be a keretbe, kissé zavaros időszak következett rövid ideig tartó hazatéréssel, de kapott Jerry Krausétól még egy esélyt, és persze ezzel egy szerződést a Jordanék távozása után nagyon meggyengült Chicago Bullshoz.
Dávid Kornél az M1 aktuális csatornának elmondta, hogy sosem fogja elfelejteni élete első NBA-mérkőzését: a Chicago Bulls a Utah Jazz-zel játszott, amely ellen júniusban még a bajnoki finálét vívta.
– Az előző évben, mint mindenki más, még én is itthonról figyeltem a döntőt, majd a következő szezonban azokkal a játékosokkal kellett felvennem a harcot, akiket a tévén néztem. Ezek a pillanatok beleégtek az agyamba – emlékezett vissza debütálására Dávid Kornél, aki a Karl Malone és John Stockton fémjelezte Jazz elleni nyitányon 12 perc alatt 11 pontot és négy lepattanót szerzett.
Az NBA-ben a Bulls után a Cleveland Cavaliersben, a Toronto Raptorsban és a Detroit Pistonsban szerepelt, majd a francia Strasbourgban, a litván Zalgirisban és az egyaránt spanyol TAU Cerámicában és Gran Canariában játszott. Ezekre az évekre így emlékezett vissza:
– Nem vagyok litván, orosz, szerb vagy spanyol, nem egy kosárnagyhatalom játékosa vagyok. Magyarországon születtem, úgyhogy mindenhol egy magyar voltam. Mindig az volt a kérdés, hogy mit keres egy magyar Litvániában vagy Spanyolországban?
A válasz egyszerű: eredményeket. Dávid Kornél kétszeres Spanyol Kupa- és spanyol Szuperkupa-győztesnek, valamint egyszeres litván bajnoknak is mondhatja magát, az Euroligában négy idényben szerepelt, ezalatt 11,6 pontot és 5,5 lepattanót átlagolt.
A jelenleg a bajnok Milwaukee Bucks játékosmegfigyelőjeként dolgozó korábbi klasszis az M1-nek elmondta: nehezére esik összeszedni, mennyi minden történt vele az elmúlt ötven évben, amely nagyon gyorsan eltelt.
– Sok öröm és csalódás volt, de boldog embernek tartom magam. Most született meg a második kisfiam. A napjaimat azóta is az NBA teszi, bár az európai kitérőim alatt annyira nem figyeltem a liga történéseit. Sok minden ugyanaz, de legalább ugyanennyi dolog sokat változott azóta, hogy ott játszottam. Mindig is érdekelt, mi van a háttérben, hogyan lehet játékosokat kiválasztani, utána miként kerülnek oda, hogyan épül fel egy sikeres klub. Voltam olyan szerencsés, hogy ezt megtapasztaljam, mert bajnok lett az a csapat, amelyiknél dolgozom – utalt a Bucks nyári sikerére Dávid Kornél, akit itthon 2005 decemberében egy szakmai zsűri és közönségszavazatok alapján beválasztották a magyar kosárlabdázás halhatatlan játékosai közé.
