– Miközben a húsokat forgatja, eltöpreng azon, mit ért el ebben az esztendőben?
– Közeleg az év vége, voltaképpen itt a számvetés ideje, úgyhogy igen. Sokkal több jó történt velem, mint rossz. Imádtam ezt az évet! Hihetetlen élményekben volt részem, 2021 igencsak közel áll a szívemhez. Semmi kétség, ez lesz az az év, amelyre mindig szívesen gondolok majd vissza. Csak remélni tudom, hogy a következő esztendők is hasonlóan szépen alakulnak. Minden bizonnyal lesznek akadályok, amiket le kell küzdenem, de mindenképpen szeretném azt az irányt követni, amerre az idén elindultam. Sok időm még nem volt arra, hogy eltűnődjem azon, honnan hova jutottam idén, de azt már most kijelenthetem, ha összevetem azzal az idénnyel, amit Olaszországban töltöttem, és amikor a kevés játéklehetőség miatt nagyon magam alatt voltam, ég és föld a különbség. Kíváncsian várom, jövőre mire leszek képes. A léc mindenesetre magasra került, mert ez volt eddigi pályafutásom legjobb éve.
– Van, ami esetleg felülmúlhatatlan?
– A müncheni Európa-bajnoki csoportmeccsen elért gólom jelen pillanatban fölényesen vezeti a képzeletbeli rangsort. Más kérdés, hogy a mérkőzés lefújását követően nem biztos, hogy ezt mondtam volna. Sőt biztos, hogy nem ezt mondtam volna! Akkor iszonyúan csalódott voltam, hiszen percekre voltunk attól, hogy Németországot legyőzve, jókora bravúrt elérve továbbjussunk a csoportból. Közel, nagyon közel voltunk a csodához, talán ezért is volt nehéz megemészteni, hogy végül nem jártunk sikerrel.
– A szövetségi kapitány, Marco Rossi a minap beszélt erről, de azt sem titkolta, a kezdeti szomorúságot napok múltán felváltotta az az érzés, hogy bár a csoda elmaradt, nagyot alkotott a csapat. Ön is így volt ezzel?
– Nekem azért több időre volt szükségem. Hetekbe telt, mire bennem is tudatosult, hogy nincs okom keseregni. Mindazonáltal némi hiányérzet mindig lesz bennem amiatt, hogy a csoportkör befejeztével nekünk véget ért az Eb. Amúgy fenomenális, egyben lélekemelő volt az Európa-bajnokság. Nehéz szavakba önteni, mit jelent nekem, hogy részese lehettem. Felejthetetlenek napok voltak! Az a szeretet, amit a szurkolóktól kaptunk, az a hangulat, ami a telt házas Puskás Arénában uralkodott, és mindaz, ami az Eb-t övezte, életem végéig elkísér.
– Tehát a Manuel Neuernek fejelt gólja a csúcs?
– Egyértelműen! Mindamellett szerencsés fickó vagyok, mert számos öröm ért még az idén. Gondolok itt a lengyelek ellen, vagy a Slovannak lőtt gólomra. Attól a naptól kezdve, hogy Dunaszerdahelyre igazoltam, arról álmodtam, hogy a zsúfolásig telt Mol Arénában hatalmas gólt rúgok a pozsonyiaknak. A pandémia okozta helyzetben sajnos nem lehetett eladni az összes jegyet, nyolcezren így is jelen lehettek azon a szeptemberi mérkőzésen, amelyen a vágyam teljesült. Hú, de boldog voltam!
A teljes interjút a Nemzeti Sport honlapján olvashatják.
Borítókép: Sigér Dávid (balra) és Schäfer András a Magyarország–Ciprus barátságos mérkőzésen (Fotó: MTI/Illyés Tibor)
