Tudtuk, hogy ez a vb nem az éremhalmozásról szól majd, hiszen a tokiói olimpia egyetlen magyar dobogósa, Milák Kristóf a koronavírus-fertőzése után nem vállalta a szereplést, s ugyanezen okból a rövidpályás vb-k történetének legeredményesebb női úszója, Hosszú Katinka sem utazott el Abu-Dzabiba.
Ugyanakkor a szövetségi kapitány a vb előtt mégis érmekben reménykedett, hiszen Szabó Szebasztián a novemberi Eb-n három győzelmet aratott és egy világcsúcsot is beállított. Abban nem volt tévedés, hogy ő érte el a legjobb magyar eredményt, ám a negyedik helyénél titkon jobbra számítottunk.
Persze minden nézőpont kérdése, hiszen Szabó is Covid-fertőzés után versenyzett, s ehhez képest bravúros teljesítményt nyújtott Abu-Dzabiban, ahol a két döntős szereplésével, az ötven pillangón elért negyedik és az ötven gyorson úszott hetedik helyével összesen 13 500 dollárt, azaz mintegy 4,4 millió forintot keresett a pénzdíjakból.

Ezzel a vajdasági úszó volt a legeredményesebb magyar az egyéni számokat tekintve, méghozzá Jakabos Zsuzsannát megelőzve, aki ugyancsak kétszer verekedte be magát a döntőbe, 200 pillangón hatodik, 400 vegyesen hetedik lett, ami 10 500 dollárt fialt neki. Jakabos e mellett a két női gyorsváltóval is finalista volt, száz méteren a hetedik, kétszázon az ötödik helyet szerezték meg.
Összesen nyolc szám döntőjében volt magyar induló, az említett haton kívül női 800 gyorson és férfi 400 vegyesen. Az előbbi fináléjában Késely Ajna két visszalépésnek köszönhetően állhatott fel a rajtkőre, így lett nyolcadik, utóbbiban Holló Balázs ugyancsak nyolcadik lett, méghozzá amatőr hibát elkövetve – egy órával elnézte a döntő időpontját, amit a teste az előfutamhoz képest hét másodperccel lassabb úszással „hálált meg”.
Húsz év után először fordult elő, hogy a magyar válogatott érem nélkül végzett egy rövidpályás vagy nagymedencés Európa- vagy világbajnokságon, amelyen elindult. Hasonlóra legutóbb a 2001-ben, Antwerpenben rendezett rövidpályás Eb-n került sor, igaz, ott mindössze két magyar résztvevő volt.