Újra nekidurálta magát, és ebből sült ki 1998-ban a szentpétervári Eb-arany, majd hazaköltözve, immár itthoni felkészülés után a sydney-i megkoronázás. 2002-ben pedig megadatott neki, hogy öt vb-ezüst után (amiből egynek mindenképpen, de talán kettőnek is aranynak kellett volna lennie) magyar közönség előtt, Debrecenben legyen világbajnok. 2000-ben és 2002-ben is ő lett itthon az év sportolója. Mivel a 2003-as kvalifikációs csapat-világbajnokságon együttesünk – nélküle – csak 21. lett, ez eldöntötte, hogy nem lehet ott az athéni olimpián, ami azonban nem törte le.
„A csapat döntött helyettem. Nem tagadom, akkor úgy éreztem, nagy kő esett le a szívemről” – vallotta be később.
Visszavonulása után sokáig kereste a helyét, rengeteg úton elindult, nem jószántából csöppent bele a vendéglátásba, s talán a celebvilágba sem. A tornától nem szakadt el, edzősködött itthon, Izlandon, az utóbbi időben pedig Ausztriában foglalkozott gyerekekkel, akik rajongva néztek fel rá, csodálták.
Szörnyű igazságtalanság, hogy már az emléke előtt kell fejet hajtanunk.
Csollány Szilveszterre megható szavakkal, történetekkel emlékeznek sporttársai: Ilyen volt Csollány Szilveszter: laza, aki sokkolta a nagy ellenfelét.
Olimpiai győzelme 2000-ben:
Borítókép: Nemzeti Sport/Árvai Károly
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!