– A szombati győzelem után eldőlt, hogy az Union Berlin a következő idényben biztosan valamelyik európai kupasorozatban szerepel, emellett az első gólját is megszerezte a Bundesligában. Milyen érzésekkel ébredt vasárnap reggel?
– Nehezen tudnám leírni… Elképesztő, ami velem történik, nagyon boldog vagyok, hogy tagja lehetek ennek a csapatnak. Ennél összetartóbb együttesbe aligha kerülhettem volna, sokat elmond, hogy némi túlzással a csapattársak jobban örültek az első gólomnak, mint én.
– Ezt kifejtené?
– Amikor egy játékos új csapathoz szerződik, az öltözői gesztusokból, az apró mozzanatokból nagyjából érzékeli, hogy kedvelik-e vagy sem. Az első perctől éreztem, hogy befogadtak, amikor pedig szombaton gólt szereztem, a csapatkapitány, a helyettese és a rutinos játékosok egyből rohantak felém, hogy odaállítsanak a szurkolóink elé. A csapatban számos olyan játékos van, akinek sokkal gazdagabb a Bundesliga-karrierje, mint nekem, mégis ennyire át tudták érezni, mit jelent nekem ez a találat. Ez hihetetlen érzés.
– Gondolta volna, hogy éppen a koronavírus-fertőzés után, két edzéssel a háta mögött szerzi meg az első gólját?
– Nem. Néhány nappal a meccs előtt még írtam a fizioterapeutánknak, hogy ha játékra alkalmas állapotba kerülök szombaton, én leszek a világ legboldogabb embere. Időközben elfelejtkeztem erről az üzenetről, ő viszont a lefújás után megmutatta. Furcsa ez a helyzet, ugyanis asztmás vagyok, a koronavírus pedig a tüdőt támadja, vagyis tényleg nagyon oda kellett figyelni a terhelésre. Emiatt kettőt tudtam edzeni a meccs előtt, ezért is nehéz leírni, mit éreztem, amikor láttam, hogy a hálóban köt ki a labda.
A Nemzeti Sport cikke ITT olvasható el.
Borítókép: Schäfer András (középen) első gólját szerezte a Bundesligában (Fotó: AFP/Tom Weller)
