– Sokat nyomott a latban, hogy korábban a Győrben is megfordult. Önhöz hasonlóan, a szintén BL-győztes Andrea Lekics személyében lesz még egy szerb játékosa a Ferencvárosnak?
– Talán akkor még nem lehetett tudni, hogy ő is jön, amikor én aláírtam a szerződésemet. Lekics nagyon készséges volt, útbaigazított: elmondta, hogy milyenek a magyarok, mire kell különösen figyelni. Nagyon kedvezők az eddigi benyomásaim.
– Korábban többször is játszott a Fradi ellen a CSM Bucurestivel, és talán emlékszik, soha nem volt a magyar közönség kedvence.
– Ezzel nem árult el újdonságot. De hangozzék bármilyen furcsán, higgye el, én mindig is szerettem a Fradi ellen játszani a Bajnokok Ligájában, mert remek hangulat volt a csarnokban. Már várom a pillanatot, amikor kimehetek a pályára, és nem ellenfélként, hanem fradistaként láthatnak a szurkolók. Imádok telt ház, őrjöngő szurkolók előtt játszani, mert valahol én is egy őrült fanatikus vagyok.
– Milyen nyelven beszél egy őrült fanatikus szerb a Ferencváros öltözőjében?
– Egyelőre angolul. Szép nyelv a magyar, és azt is tudom, hogy van olyan csapattársam, Emily Bölk, aki egész jól halad vele. Biztos, hogy magántanárral próbálom majd fejleszteni a nyelvtudásomat, talán ragad rám valami a következő két évben.
– Látta az előző BL-döntőt? A jelenlegi csapattársával, Tomori Zsuzsannával megerősített Vipers a hét a hat, és a hét az öt elleni játékával szétcincálta a Győr védelmét. Lehet, hogy megtalálta a nemzetközi elit a Győr sebezhető pontját?
– Jó kérdés. A Vipers kiváló taktikát dolgozott ki a Győr ellen, kétszer is megnéztem, taktikai szempontból is elemeztem a döntőt. A Vipers egységes csapatként, felszabadultan játszott a budapesti döntőben, a játékosok valamennyi megmozdulásán látszott, hogy élvezik a kézilabdát. A taktikai újításokra érdemes figyelni, ezeket akár be is építhetjük a repertoárunkba. De ez nem az én asztalom, a szakmai stáb tudja, hogy mire van szükségünk.