– A labdarúgók között már akkor is sok volt a gyarmati származású?
– Igen. Nálunk csak két színes bőrű futballista játszott, de arab több is akadt a csapatban különböző országokból. Fontos a származás szó, mert azok a fiúk zömmel már ott születtek, az anyanyelvük a francia volt, és franciának is vallották magukat.
Fotó: Mirkó István
– A válogatott azóta stabilan tartja magát a világ élvonalában, amit többek között az azóta megszerzett két világbajnoki és egy Európa-bajnoki cím is bizonyít. Ennek mi lehet a titka?
– Az, hogy megőrizték a filozófiájukat, a futballjuk sajátosságait, de közben lépést tartottak a világ labdarúgásának a változó igényeivel. A játékosságra törekednek most is, ám erőteljesebbek, fizikálisan is képzettebbek, mint korábban voltak, és technikailag pedig hatalmasat fejlődtek.
– Szombaton éppen velük játszik a magyar válogatott. Edzőként mit mondana, hogyan lehetne megfogni őket?
– Először is, jobban szeretnék játszani ellenük, mint taktikát megfogalmazni. Én a spanyolországi világbajnokságon futballozhattam regnáló világbajnok ellen, ez az üstökösként felemelkedő Maradona által vezérelt Argentína volt, tehát tudom, milyen nagyszerű érzés. Különösebb beszédet nem tartanék, elég lenne annyi, hogy becsüljék meg ezt a kivételes napot, amikor ilyen páratlanul csodás közönség előtt, hazai pályán a világbajnok ellen futballozhatnak, a többit pedig rájuk bíznám. Azt biztosan nem mondanám, hogy essünk nekik, mert a labdakihozataluk annyira magabiztos és elegáns, hogy előretartott kardba szaladnánk bele, és különösen Kylian Mbappénak nem adnék helyet futásra. Hasonló mérkőzésre számítok, mint amilyent játszottunk a portugálokkal, hihetetlenül jó csapatmunkával lehet keresnivalónk, ebben pedig jók a mi játékosaink. És persze nagyon reménykednék a szerencsében is…
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!