Sok sportújságíró szerint az 1990-es világbajnokság volt minden idők legunalmasabb vb-je, de szerintünk ez egyáltalán nincs így. Klasszis teljesítményekben és hatalmas drámákban bővelkedő torna volt, ahol jócskán akadtak parádés mérkőzések.
Az azonban tény, hogy az azt megelőző két világbajnoksághoz képest nagyon hiányzott valami: az ötletes, szellemes, szambafocit játszó brazil válogatott.
1982-ben a csodájukra járt a világ, akik azt a vb-t akár csak gyerekként követték, ma is szinte könnyes szemmel emlegetik Édert, Zicót, Socratest és a többieket. 1986-ban szintén szemetgyönyörködtető dolgokat produkáltak, akkor a valaha volt egyik legcsodálatosabb meccsen verték ki őket a franciák 11-eseket követően.
Aztán 1989-ben Sebastiao Lazaroni személyében egy „reformer” szakember került a Selecao élére, aki kijelentette, hogy hallgatva az idők szavára, modernebb brazil válogatottat szeretne látni a pályán. Ennek szellemében szakított a látványos támadójátékkal, helyette pedig a védekezésre helyezte a fő hangsúlyt.
