A magyar tehetség tanul, nem akarja kiszorítani a BL-győztes csapattársát

– Féléves kihagyás, súlyos sérülés után hét góllal tért vissza az elmúlt hétvégén, mégis szinte minden megszólalásában azt emeli ki, hogy nem volt teljesen elégedett a teljesítményével. Mindig ilyen szerény?
– A hét gól becsapós, volt köztük egy-két hétméteres, pontosan nem tudom, hogy mennyi, de biztosan több mint egy. Persze nem szeretnék telhetetlen lenni, de lett volna még lehetőség a játékomban. Elég ha csak abból indulunk ki, hogy az irányítónak nem elsősorban a góllövés a feladata. Ugyanakkor nem akarok álszerénynek tűnni: boldog vagyok, hogy visszatérhettem, a Chrobry Glogów ellen játszhattam végre, ráadásul nem is keveset. Rengeteget dolgoztam, küzdöttem ezért. Hosszú ideig tartott a rehabilitáció a nyári vállsérülésem után.

– Javított a hangulatán, hogy az edzője, Xavi Sabaté és a korábbi veszprémi, Mirsad Terzic is beszél magyarul? Volt kihez fordulnia.
– Igen, rájuk mindig számíthattam. A legfőbb támaszom természetesen az édesapám: nincs az a szakmai jellegű kérdés, amit ne tudnánk megbeszélni, függetlenül attól, hogy ő kapus volt. A másik a barátnőm, néha vele vagy inkább neki szeretem kibeszélni magamból a dolgokat.

Múlt hétvégén ő lett a meccs embere. Fotó: Telekom Veszprém Handball Team

– Januárban volt a vb, akkor is szüksége volt a kibeszélésre? Hogyan tudta feldogozni, hogy nincs ott a válogatottal Svédországban?
– Szerencsére könnyen, mert ez nem közvetlenül a vb kezdete előtt derült ki, hanem már nyáron lehetett sejteni, hogy több hónapig tart majd a rehabilitáció. Így kevésbé fájt, mert fel voltam rá készülve lelkileg.

– Már kétszer szerepelt a válogatottban, az erős túlzás, hogy stabil csapattag, de ismeri a játékosokat. Milyen volt félig meddig a keret tagjaként megélni a vb-t?
– Ahogy a játékosok, én is nagyon boldog voltam, hogy sikerült elérni a célt, az olimpiai selejtezőn való részvételt. Ha csak azt vesszük, hogy a 9–13. helyen milyen csapatok végeztek, Horvátország, Szlovénia, Szerbia, Izland, Portugália, akkor azt kell mondanom, becsüljük meg a nyolcadik helyet. Nem tagadom, kellett hozzá szerencse is, de a nagy álmok eléréséhez mindig kell egy kis mázli. Én is láttam, hogy a válogatott teljesítménye hullámzó: meg tudjuk keseríteni a legnagyobb csapatok életét, ugyanakkor könnyen bele tudunk szaladni egy-egy nagy gólkülönbségű vereségbe. Dánia, Franciaország, vagy mondhatnám az első négy helyezett csapat bármelyikét, többek között azért járnak a mezőny előtt, mert ők szinte végig magasan tudják tartani a játékuk színvonalát, és képesek hatalmas tempót diktálni.

Tavaly az Izrael elleni vb-selejtezőn játszott legutóbb a magyar válogatottban. Fotó: Nemzeti Sport/Török Attila

– Ahogy említette, a célt teljesítette a csapat, részt vehet az olimpiai selejtezőn. Eszébe jut, hogy ott lehet a párizsi részvételről döntő tornán?
– Ez még nagyon távoli cél. Előtte vissza kell illeszkednem a klubcsapatomba, formába kell lendülnöm, stabilan jól kell játszanom ahhoz, hogy kiérdemeljem a meghívót. Jövő év elején lesz az Európa-bajnokság, legalább 22-23 játékos szeretné beverekedni magát a keretbe. A konkurenciaharc jót tesz a csapatnak, de a kérdésre visszatérve, nem tervezek annyira előre.

– 2024 nyara, a veszprémi visszatérés sem foglalkoztatja?
– A plocki feladatokra koncentrálok. Tanulni, fejlődni szeretnék.

– A következő szezontól a jelenleg a Kielben játszó BL-győztes szlovén irányító, Miha Zarabec is a csapattársa lesz Plockban. Mi jut róla az eszébe: ki akarja szorítani a csapatból vagy tanulni akar tőle?
– Én még soha, egyik csapattársamra sem gondoltam úgy, hogy ki kell őt szorítanom a csapatból. Egy célért küzdünk, egy csapatban. Ráadásul én még fiatal vagyok, 19 éves múltam, Zarabec tapasztalt játékos, remélem, elleshetek tőle ezt-azt.

– Ha már az ellesés jött szóba, igaz vagy csak iparági pletyka, hogy amikor az édesapja, Fazekas Nándor Gummersbachban védett, rendszeresen kijárt a meccsekre, és a Veszprém jelenlegi edzője, Momir Ilics mozdulatait utánozta?
– Ez abszolút igaz. Szerettem nézni Momo játékát, talán már ott akkor, egészen kiskoromban eldőlt, hogy nekem a kézilabdával lesz dolgom az életben. Ráadásul Momóék apámmal családilag is rendszeresen összejártak, régóta jó a kapcsolat köztünk. Momót nagyon kedveltem, de talán Mikkel Hansen volt a példaképem, öröm (volt) nézni a góljait, a gólpasszait. És ez így van a mai napig. A kézilabda teljesen kitölti az életemet. Én az élsportra tettem fel az életemet, megpróbálok a létező legmagasabb szinten kézilabdázni. Leérettségiztem, azóta nem vetődött fel, hogy a sport mellett párhuzamosan tanuljak is. Később ez persze változhat, de a kézilabda az első.

Borítókép: Fazekas Gergő lépésről lépésre tervez (Fotó: Telekom Veszprém Handball Team)